Bognár Istvánné et al.: Iparjogvédelem és újítási útmutató (Budapest, 1981)

II. fejezet. Találmányok szabadalmi oltalma

a licencdíjat kifizette, de a hasznosítás megkezdése előtt megsemmisítik a szabadalmat. Ebben az esetben nem volt hasznosítás, így eredmény sem származhatott belőle, tehát az egész licencdíjat visszakövetelheti.

A Szt.-nek a hasznosítási szerződésre vonatkozó rendelkezései diszpozitív jellegűek: ez annyit jelent, hogy a szerződő felek ezektől eltérhetnek, de amennyiben a törvényben meghatározott kérdésekről nem rendelkeznek, akkor a törvény rendelkezései az irányadók. További lényeges szabály az, hogy a Szt. által nem rendezett kérdésekben’ a Ptk. rendelkezéseit kell figyelembe venni.

A hasznosítási jog „szabad áras termék”. A licencdíj nagyságát sem jogszabály, sem irányelvek nem állapítják meg. A díj fizetése is többféle formában történhet : egy összegben, a hasznosítás arányában, pénzben, termékben stb. Igen gyakori eset, hogy amikor a feltaláló saját szabadalmára ad vállalatnak hasznosítási engedélyt a 45/1969. (XII. 29.) Korm. sz. rendelet rendelkezéseinek figyelembevételével állapítják meg a díjazást. Ez a rendelet ugyan kizárólag a szolgálati találmányok feltalálóinak díjazására vonatkozik, de nincs jogszabályi akadálya annak, hogy a szerződő felek a díjazást e rendelet figyelembevételével állapítsák meg. A bírói gyakorlat azonban egyértelmű abban a tekintetben, hogy a díj összegének megállapításánál a feltaláló szabadalmast magasabb díjazás illeti meg, mintha ugyanazért a találmányért, mint szolgálati találmány feltalálóját díjazták volna.

A licencdíj megállapításánál a hazai joggyakorlat a találmány alkalmazására visszavezethető haszonból indul ki. A haszon licencszerződéseknél is kétféle lehet: pénzben kifejezhető és pénzben nem mérhető haszon. Ez utóbbi esetében az összes körülmények figyelembevételével kell megállapítani a találmány alkalmazásával elért hasznos eredményt. A Legfelsőbb Bíróság joggyakorlatát mutatja be a következő jogeset, melynél a licencszerződés tárgyát két találmány képezte („Készülék a méh különösen meddőségi és gyulladási kezelésére”, valamint „Eljárás nőivarú haszonállatok, különösen tehenek meddőségének megelőzésére, illetve gyógyítására . . .”) A Legfelsőbb Bíróság a Pf. IV. 20 522/1978. sz. ítéletében többek között a következőket állapította meg:

„A felperes szabadalmainak az alkalmazása után járó díjazás alapja a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. törvény (Szt.) 17. §-a értelmében a szabadalmas felperes és a hasznosító alperes szerződése. A két szabadalom összefügg, a felek egyezően adták elő a perben, hogy az eljárásra és a berendezésre vonatkozó szabadalmat az alperes által végzett meddőségi kezeléseknél együttesen alkalmazták. Ezért a két szabadalomra vonatkozó külön szerződéseket is együttesen kell alkalmazni és értelmezni.

A Legfelsőbb Bíróság gyakorlatában követett általános elv, hogy a találmány hasznaként csak azt a hasznos eredményt lehet értékelni, amely a talál -56