Bognár Istvánné et al.: Iparjogvédelem és újítási útmutató (Budapest, 1981)
II. fejezet. Találmányok szabadalmi oltalma
mány alkalmazására vezethető vissza. Ezért, ha egy bizonyos haszon több műszaki megoldás, több találmány együttes alkalmazásának az eredménye, akkor — általában — a hasznot meg kell osztani az egyes megoldások között abban az arányban, amilyen arányban a különböző megoldások közrehatottak az eredmények létrejöttében. A szabadalom hasznosítási díjat azonban a felek hivatottak megállapítani. Olyan esetben, amikor összefüggő találmányok együttes alkalmazása történik, a felek megállapodhatnak úgy is, hogy a díjkulcs százalékának a meghatározásával osztják meg az egyes találmányok részesedését a találmányok alkalmazásával együttesen létrehozott hasznos eredményből. Adott esetben is ez történt. Ezért a felek közötti szerződés alapján a felperes a hasznos eredmény 23%-ára jogosult a két találmány együttes alkalmazása fejében, amelyből 11% esik az egyik, 12% a másik szabadalomra. Nincs ezért szükség a díjalap tekintetében a hasznos eredmény megosztására a két találmány között.” A fentiek egyértelműen arra mutatnak, hogy a licencszerződésnél csak azt a hasznos eredményt lehet díjalapként figyelembe venni, ami a találmány hasznosításával közvetlenül összefüggésben áll, a hasznosítási díjat azonban a felek szabadon állapítják meg, tehát még irányelv sincs arra vonatkozóan, hogy a díj a hasznos eredmény hány százaléka legyen. Bizonyos kialakult gyakorlat van belföldön és külföldön is, de ez egyáltalán nem köti a szerződő feleket. KÉNYSZERENGEDÉLY - Szt. 21-23. § A szabadalom nem öncél, társadalmi rendeltetése, hogy mint a műszaki fejlesztés egyik legfontosabb eszköze elősegítse a társadalom szükségleteinek lehető magas szintű kielégítését. Ha a szabadalmas ezt elmulasztja, indokolt, hogy a találmánynak a társadalom érdekében való hasznosítására jogszabály adjon lehetőséget. Erről nemcsak a szabadalmi jog, hanem egyéb jogszabályaink is rendelkeznek. A szabadalmi jogban a kizárólagos joggal való visszaélés esetére a kényszerengedélyt alkalmazzák. A kényszerengedély kérdésében a PUE is rendelkezik; szabadalmi törvényünk előírásai ezeknek a rendelkezéseknek megfelel, de nem megy tovább a PUE-ben meghatározott kereteken, holott erre a PUE kifejezetten lehetőséget ad. Kényszerengedély adására akkor kerül sor, ha a szabadalmas a találmányt — a szabadalmi bejelentés napjától számított négy, illetőleg ha ez hosszabb, — a szabadalom engedélyezésétől számított három éven belül, — az ország területén, 57
