Bognár Istvánné et al.: Iparjogvédelem és újítási útmutató (Budapest, 1981)

II. fejezet. Találmányok szabadalmi oltalma

szabadalmat korlátozzunk. (Ez pl. annyit jelent, hogy külföldi előhasználó a magyar szabadalom ellenére a találmány tárgyát képező terméket behozhatná Magyarországra és a szabadalmas nem léphetne fel ellene bitorlás jogcímén.)

További követelmény a jóhiszeműség. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy az előhasználó hasznosításának függetlennek kell lenni a bejelentett találmány feltalálójának tevékenységétől. Más szavakkal ezen azt kell érteni, hogy két feltaláló, két alkotó kell, akik egymástól függetlenül hozták létre a megoldást. További követelmény, hogy az előhasználat a gazdasági tevékenység körében történő rendszeres előállítás vagy használat legyen (vállalati, szövetkezeti, kisipari tevékenység). Ha valaki otthon dolgozta ki a találmányt, tehát olyan valaki, akinek az elsőbbség időpontjában gazdasági tevékenységre jogosultsága nincs, az később már nem jogosult az előhasználat ra. Hangsúlyozni kell, hogy csak nyilvánosságra nem jutott használat alapján van lehetőség az előhasználati jog megállapítására, ha a használat nyilvánosságra jutott, akkor az újdonságrontó, fel lehet szólalni vagy megsemmisítést lehet kérni. Az előhasználati jog természetesen nem korlátlan, nemcsak abban az értelemben, hogy a bejelentés időpontjában fennálló előállítás, használat, illetőleg előkészület mértékéig áll fenn, hanem abban is, hogy átruházni csak a vállalattal vagy a megfelelő üzemegységgel lehet. Ez is érthető, ti. ilyen korlátozás hiányában az engedélyezett szabadalomnak nem lenne értéke. Ha az előhasználó nem kért szabadalmi oltalmat, nem illeti meg, hogy több joggal rendelkezzék, mint a szabadalmas.

Az előhasználat mellett a PUE 5ter cikkének rendelkezései alapján a szabadalomhoz fűződő kizárólagos jog nem terjed ki a nemzetközi közlekedésben részt vevő szállítóeszközökön alkalmazott találmányokra (pl. hajó, vasút, repülőgép, gépkocsi), amennyiben a jármű időlegesen vagy esetlegesen tartózkodik az ország területén. E rendelkezés célja a tranzitforgalom zavartalanságának biztosítása. A Szt. 14. § (2) bek. értelmében ez a kedvezmény nemcsak a PUE-t aláíró államokat illeti meg, hanem azokat is, amelyek a magyar szállítóeszközök részére is ugyanazt a kedvezményt biztosítják (viszonosság).

A Yr. 7. § értelmében az előhasználót mindaddig jóhiszeműnek kell tekinteni, amíg be nem bizonyosodik, hogy az előhasználat a szabadalmi oltalom alatt álló találmányt kidolgozó feltaláló tevékenységén alapszik. Ez annyit jelent, hogy a szabadalmasnak kell bizonyítania azt, hogy az előhasználó a szabadalmazott találmány feltalálójától szerezte meg a megoldást. Az előhasználat szempontjából nem lényeges az sem, hogy az előhasználati jogot igénylő nem jogellenesen jutott a találmányhoz, pl. a feltaláló más vállalatnál dolgozó barátjával közölte a megoldást és azt ott — nyilvánosságra jutás nélkül használták. Ez a használat a szabadalommal védett találmányt létrehozó feltaláló tevékenységén alapszik, tehát előhasználati jog nem származhat belőle.

4

49