Bognár Istvánné et al.: Iparjogvédelem és újítási útmutató (Budapest, 1981)
IV. fejezet. A találmányok oltalmával kapcsolatos fontosabb nemzetközi egyezmények
szaporítóanyag céljára történő termelésére, forgalombahozatalára és eladására terjed ki. A vágott virág eladása már ezen körön kívül esik. Különösen az észak-afrikai és közép-amerikai államokban termesztenek nagy mennyiségben dísznövényeket, melyeket aztán olyan országban szállítanak — lényegesen olcsóbb áron — ahol azok fajtaoltalom alatt állnak és ezzel a jogosultnak súlyos károkat okoznak. Érthető módon a CIOPORA (a dísznövénynemesítők nemzetközi egyesülete) harcol a legkitartóbban azért, hogy az Egyezmény kötelezően írja elő a kereskedelmi forgalomba hozott termék oltalmát, legalábbis a dísznövényeknél. Az unió Tanácsa azonban úgy döntött, hogy a kérdést nem terjeszti a diplomáciai konferencia elé, miután az Egyezmény lehetőséget ad az uniós államoknak az oltalom kiterjesztésére, így a kérdés nemzeti szinten megoldható. Ezt eddig már több ország meg is tette (pl. Franciaország, Olaszország). Fajtanév Az Egyezménynek a fajtanévre vonatkozó rendelkezései (13. cikk) eléggé bonyolultak. Ennek oka részben abban rejlik, hogy a fajtanév árujelző értelemben egyben fajtaelnevezés is és ez annyit jelent, hogy a név elkíséri a szaporítóanyagot mint árut a fogyasztási szektorba. Ez az árujelző jelleg viszont szükségszerűen kapcsolatba hozta a fajtanevet a többi árujelzővel is. (Védjegy, eredetmegjelölés, kereskedelmi név). Ipari találmánynál aligha képzelhető el, hogy a szabadalmi lajstromba feltüntetett találmányi címet tüntessék fel a vásárló közönség részére felajánlott cikkeken. Fajtaoltalom alatt álló fajta szaporítóanyagán a fajtanév feltüntetése viszont kötelező. A fajtanévnek ez a szabadalmazott találmány címétől eltérő jellege vezetett arra, hogy az Egyezmény igen részletes szabályozást tartalmaz, amely túlment a fajtanév területén és mélyen belenyúlt a tagállamok védjegyjogi rendszerébe. A vásárlóközönség szempontjából és jogilag ez általában nem is volt helytelen, viszont a nemzeti védjegy hatóságok nem rajongtak ezért a megoldásért. Az Egyezmény — most már — régi szövege igen részletes rendelkezést tartalmazott a fajtanév év védjegy kollíziójáról, illetőleg a kettő kapcsolatáról. E rendelkezések értelmében az új fajta neveként nem lehet olyan megnevezést bejelenteni, amelyik valamelyik uniós államban gyári vagy kereskedelmi védjegyoltalomban részesül abban az esetben, ha az a megjelölés a védjegyjogi szabályok értelmében azonos vagy hasonló termékekre terjed ki. A tilalom természetesen kiterjed azokra a megnevezésekre is, amelyek a szóbanforgó védjeggyel összetéveszthetők. E rendelkezés alól kivételt csak az az eset képez, ha a bejelentő kötelezi magát, hogy a fajtanév lajstromozásakor a védjegyoltalomról lemond. Arra az esetre, ha a fenti rendelkezések megsér-181
