Bognár Istvánné et al.: Iparjogvédelem és újítási útmutató (Budapest, 1981)
IV. fejezet. A találmányok oltalmával kapcsolatos fontosabb nemzetközi egyezmények
szándék az Egyesült Államok részéről is fennáll, de az egyik akadály, ami ezt megnehezíti, éppen az oltalmi forma kérdése. Az Egyesült Államokban fennálló oltalmi rendszer teljesen eltér a fent ismertetettektől. Az amerikai szabadalmi törvényt 1954-ben módosították és bevezették a fajtaszabadalmat (plant patent). Ez a szabadalmi oltalom azonban csak a nem ivaros úton szaporítható fajtákra terjed ki. Az amerikai fajtaszabadalom már nem hagyományos ipari szabadalom, de még messze nem felel meg az Egyezmény követelményeinek. Ezt követően 1970-ben fogadta el a kongresszus a fajtaoltalmi törvényt (Plant Variety Protection Act), mely azonban csak az ivaros szaporítású növényfajokra terjed ki. Míg tehát az NSZK-ban és Franciaországban a felosztás gyakorlati szempontok alapján történt, az amerikaiak a növényvilágot botanikai alapon vágták ketté az oltalom szempontjából. Az amerikai fajtaoltalmi törvény elveiben már teljesen megfelel az Egyezmény rendelkezéseinek egy lényeges kivétellel: az Egyezmény értelmében ugyanis ,,az az uniós állam, amelynek hazai jogszabályai az oltalom mindkét alakját ismeri, ugyanarra a növénytani nemzetségre vagy fajra, csak az egyiket engedheti meg”. Az Egyesült Államokban ilyen tilalom nincs, tehát ha egy növényfajta vegetatív és nem vegetatív úton egyaránt szaporítható, két oltalmat is kaphat: fajtaszabadalmat és fajtaoltalmat. Ilyen növényfajta többek között pl. a réti perje (poa pratensis) és elképzelhető, hogy a biológiai forradalom eredményeképpen az ivaros és nem ivaros úton egyaránt szaporítható növényfajok száma és főleg gazdasági jelentőségük a jövőben lényegesen növekedni fog. Az amerikai csatlakozás egyik leglényegesebb jogi akadálya a kettős oltalmat kizáró rendelkezés. Az Egyezmény módosításának előkészítése során felvetődött a 2. cikk 2. bek. ismertetett szövegének megváltoztatása, végül azonban olyan megoldást fogadtak el, mely változatlanul hagyja a kettős oltalomra vonatkozó tilalmat, de lehetővé teszi, hogy az az állam, mely az Egyezmény módosított szövegének megerősítésekor ugyanarra a növényfajra kettős oltalmat engedélyez, e gyakorlatot tovább folytassa, amennyiben ezt a megerősítő okiratban az Unió főtitkárával közli. [37. cikk (1) bek.] Ez a rendelkezés tehát lehetővé teszi, hogy az Egyesült Államok a jelenlegi kettős oltalmi rendszer feladása nélkül is csatlakozhassék a növényi unióhoz. A 37. cikk (2) bek. további kedvezményt is biztosít annak az államnak, mely az (1) bekezdés szerinti nyilatkozatot teszi. Ennek értelmében a növényfajtára adott szabadalmi oltalmi feltételei és az oltalom időtartama eltérhet az Egyezmény vonatkozó rendelkezéseitől [6. cikk (1) bek. a) és b) pont 8. cikk). A régi szöveg nem határozta meg a fajta fogalmát, e helyett felsorolta azokat a fajtaformákat, melyeket az Egyezmény értelmében fajtának lehet 171
