Bognár Istvánné et al.: Iparjogvédelem és újítási útmutató (Budapest, 1981)
IV. fejezet. A találmányok oltalmával kapcsolatos fontosabb nemzetközi egyezmények
tekinteni (termesztésre alkalmas kultúrváltozat, klón, származéksor, törzs, hibrid). Az Egyezmény létrejötte óta azonban a fejlődés ezen a területen is jelentős volt, ríj fajtaformákat hoztak létre és újabbak létrehozásával kell számolni. Ennek következtében itt is célszerűnek tűnik tágabbra nyitni a kapukat és ezért új meghatározást javasoltak, mely így hangzott: ,,Az Egyezmény értelmében a fajta kifejezés a növények minden olyan összességére alkalmazható, amely termeszthető és megfelel a 6. cikk (1) bek. c) és d) pontjában meghatározott követelményeknek”. (E követelmények értelmében a fajtának egyneműnek és állandónak kell lennie.) A diplomáciai konferencia azonban ezt a javaslatot nem fogadta el, és miután a régi meghatározást sem tartották meg, az Egyezmény új szövege hallgat a fajta fogalmának meghatározásáról. Az új (3) bekezdés elfogadása ugyancsak hozzájárul az államok csatlakozásának megkönnyítéséhez. E rendelkezés értelmében az uniós állam jogosult arra, hogy az Egyezmény rendelkezéseit a növénytani nemzetségek és fajok bizonyos fajtáira korlátozza. Az uniós állam tehát meghatározhatja, hogy az Egyezmény szerinti fajtaoltalmat pl. csak az ivaros szaporításéi vagy csak a nem ivaros szaporítású fajtákra, vagy tiszta hibridekre, vagy apomiktikus fajtákra engedélyezi, vagy úgy rendelkezhet, hogy ezeket kizárja az oltalomból. E rendelkezés értelmében lehetőség van arra is, hogy az uniós állam a fajtaoltalom körét az alkalmazási cél szempontjából határozza meg, pl. bizonyos fajoknak csak az erdei fajtáit, vagy dísznövényfajtáit, gyümölcsfajtáit részesítse oltalomban. Fajtalista Az Egyezmény a növények valamennyi növénytani nemzetségére és fajtára alkalmazható és az uniós államok kötelezettséget vállalnak arra, hogy az Egyezmény rendelkezéseit fokozatosan minél több növénytani nemzetségre és fajra alkalmazzák (4. cikk). Az Egyezmény ezen kívül előírja, hogy az uniós állam milyen határidőn belül hány növénytani nemzetségre és fajra köteles kiterjeszteni az oltalmat. Az Egyezmény azonban nemcsak azt írta elő, hogy hány fajra kell kiterjeszteni az oltalmat, de 13 fajra kiterjedő kötelező listát tartalmazott, mint alsó határt, melyekre az oltalmat ki kell terjeszteni. Ebben az Egyezmény lényegesen eltért a PUE-től, mely teljesen szabad kezet ad az uniós államoknak arra, hogy a szabadalmi oltalmat mely iparágra terjesztik ki. A fajtalista a gyakorlatban komoly nehézséget okozott. A növényi uniót létrehozó államok mind európaiak voltak és így a listában feltüntetett fajok nemcsak hogy kizárólag mérsékelt égövön termesztett fajok, hanem elsősorban az európai és észak-amerikai igények kielégítésére szolgáló fajok voltak. 172
