Bognár Istvánné et al.: Iparjogvédelem és újítási útmutató (Budapest, 1981)

IV. fejezet. A találmányok oltalmával kapcsolatos fontosabb nemzetközi egyezmények

E kivételek közé tartozik még az az eset is, ha a hazai jogszabály a bejelentő aláírását még képviselő esetében is megköveteli. A PCT ezt a többlet - követelményt is lehetővé teszi.

14. Legtöbb ország megköveteli, hogy külföldi bejelentő belföldi lakóhellyel rendelkező képviselőt (pl. szabadalmi ügyvivőt, ügyvédet) bízzon meg képviseletével. A nemzetközi bejelentési eljárással kapcsolatban sem a PCT, sem a Szabályzat nem tartalmaz ilyen rendelkezést, de lehetőség van arra, hogy a szerződő államok hazai jogszabályaiknak megfelelően megköveteljék a képviselő nevezését. Ez a lehetőség nemcsak a megjelölt és kiválasztott, hanem az átvevő hivatal vonatkozásában is fennáll. Ha tehát a szerződő állam jogszabálya előírja a kötelező képviseletet és megköveteli, hogy a képviselő meghatározott képesítéssel rendelkezzék (pl. szabadalmi ügyvivő), akkor a nemzetközi bejelentés ecetében is megkövetelheti e rendelkezések betartását, ha a nemzetközi bejelentési eljárás megindult. (Ennek feltétele az, hogy a bejelentő kérje bejelentésének a PCT szerinti kezelését).

Abban az esetben, ha a hazai törvény a képviselő megnevezését nem teszi kötelezővé, nemzetközi bejelentés esetén sem lehet bejelentőt képviselő nevezésre kötelezni.

15. A nemzetközi iparjogvédelmi együttműködés szempontjából igen örvendetes eredmény a PCT létrehozása, hasznos, célszerű és reméljük eredményes eszköz lesz a Párizsi Unió céljainak megvalósítása érdekében. A kedvező képet sajnos egy kellemetlen színfolt zavarja. A legnagyobb erőfeszítések ellenére sem sikerült rávenni az Egyesült Államokat, hogy Hilmer döntésen alapuló és szerintünk Párizsi Uniós Egyezmény szellemével és betűjével ellentétes joggyakorlatát feladja. Miután a PCT sikeres működése alig képzelhető el az iparjogvédelmi vonatkozásban is világhatalomként értékelhető Szovjetunió és Egyesült Államok nélkül, a Szerződést létrehozó államok végül is kénytelenek voltak elfogadni a PCT szövegében egy olyan rendelkezést, amely a legudvariasabb megfogalmazással sem értékelhető méltányosnak.

A PCT 64. cikk (4) bekezdése a következőket mondja: „Az az állam, amelynek nemzetközi törvényhozása szabadalomra a technika állásának határát a közzétételt megelőző időpontot számítva ismeri el, de a technika állása szempontjából az ipari tulajdon oltalmára létesült Párizsi Uniós Egyezmény alapján igényelt elsőbbségi időpontot nem ismeri el a kérdéses államban történő benyújtás tényleges időpontjaként, kijelentheti, hogy a nemzetközi bejelentésnek a kérdéses állam területén kívüli benyújtását a technika állása vonatkozásában nem. tekinti saját területén történt tényleges benyújtásának”.

Ez a nem túl egyszerű fogalmazás annyit jelent, hogy az Egyesült Államok az újdonság szempontjából a tényleges bejelentés (actual filling date) és nem az azt megelőző külföldi bejelentés napját tekinti annak a napnak („Stichtag”), mely napig a technika állását vizsgáhii kell. Hiába rendelkezik

162