Bognár Istvánné et al.: Iparjogvédelem és újítási útmutató (Budapest, 1981)
III. fejezet. Iparjogvédelmi együttműködés a KGST államok között
4 napon belül. A megállapodás további rendelkezése az, hogy a bejelentést az uniós elsőbbség fenntartásával kell benyújtani. Mint ismeretes, egyes szocialista országokban a találmány kétféle oltalomban részesíthető, az egyik a szabadalom, a másik a szerzői tanúsítvány. A megállapodás értelmében a közös találmányokra olyan oltalmat kell kérni, mely az államot vagy az illetékes szervezetet jogosítja fel a műszaki alkotás hasznosítására. Az együttműködő szervezetek azonban megállapodhatnak úgy is, hogy a műszaki alkotásra egyéb oltalomformát kérnek. Ennek alapján tehát kizárólag az együttműködő felek döntésétől függ, hogy a kérdéses országokban a két oltalmi forma közül melyiket választják. Igen célszerű és hasznos rendelkezése a megállapodásnak, hogy az első bejelentést vizsgáló hivatal újdonságvizsgálati eredményét közölni kell a megállapodásban részes többi ország találmányi hivatalával is, amennyiben a vizsgálati eredményt ezekben az országokban fel lehet használni. A megállapodás kitér arra is, hogy a vizsgálat tartama alatt a találmányi hivatalok véleménycserét is folytathatnak. E rendelkezés csökkenti az újdonságvizsgálattal kapcsolatos munkát és lerövidíti a többi országban folyó rendelkezési eljárás idejét. Az együttműködésben részt vevő szervezetek (kutatóintézetek stb.) kötelesek egymást tájékoztatni a közösnek tekintett műszaki alkotások bejelentéséről, az oltalom megszerzéséről és általában minden olyan tényről vagy változásról, amely azok jogi oltalmát érinti. A megállapodás nemcsak az együttműködésben részt vevő országokban történő oltalom megszerzésével kapcsolatban tartalmaz rendelkezést, hanem rendelkezik arról is, hogy harmadik országokban az oltalom megszerzésének kérdéséről az együttműködő felek közösen döntenek. E megállapodás keretében meghatározhatják azt is, hogy e harmadik államokban történő bejelentésben bejelentőként az összes együttműködő fél vagy azok közül csak egyik vagy másik szerepeljen. Olyan országban viszont, ahol a hazai jogszabály alapján bejelentőként a feltalálót kell megnevezni (USA) az együttműködő szervezetek a műszaki alkotásokat a feltalálók nevén jelentik be. Magától értetődő — és ezt különben a legtöbb ország hazai jogszabálya meg is követeli — hogy amikor az együttműködő szervezetek harmadik országban nyújtják be a bejelentést a saját nevükben, a bejelentésben feltüntetik a feltalálókat is. Előfordulhat az is, hogy az együttműködésben rászt vevő felek egyike nem érdekelt és a találmánynak harmadik országban történő oltalom megszerzése vonatkozásában érdektelenségét jelentik be. Ebben az esetben a többi együttműködő fél az oltalom megszerzése érdekében önállóan léphet fel. A szerződő felek ilyenkor külön megállapodásban szabályozzák a műszaki alkotások átadásából származó bevételek felosztását a műszaki alkotások 125
