Bognár Istvánné et al.: Iparjogvédelem és újítási útmutató (Budapest, 1981)
II. fejezet. Találmányok szabadalmi oltalma
ződést kötött volna. A szabadalmasok hozzájárultak ahhoz, hogy a felperesek az alperessel „hasznosítási szerződést” kössenek. Minthogy ez elől az alperes elzárkózott, a keresetlevelet — a fent kifejezettekhez képest — idézés kibocsátása nélkül nem lehetett volna elutasítani abból az okból, hogy a felperesek követelése nyilvánvalóan alaptalan. (Legf. Bír. Pf. IV. 20. 145/1975. sz.)” Az újítási díjhoz hasonlóan a feltalálói díj is akkor válik esedékessé, ha a találmány valamilyen értékesítése megtörtént. A szabadalmi oltalom kizárólagos jogot ad a találmány tárgyának a gazdasági tevékenység körében való rendszeres előállítása, használata, forgalomba hozatala, díjazás szempontjából tehát ezt kell értékesítésnek tekinteni. Értékesítés továbbá az is, ha a szabadalmas a szabadalmazott találmány használatára licenc engedélyt ad, tekintettel arra, hogy Szt. 11. § (1) bek. értelmében a licenc engedély is a hasznosítás fogalomkörébe tartozik. Értékesítés a találmány, illetőleg a szabadalom átruházása is. Abban az esetben, ha az átruházás, vagy akár a hasznosítás engedélyezése térítés nélkül történik, a feltalálónak ugyanúgy joga van a díjra, mint az újítónak az újítás ingyenes átadása esetén. A feltaláló díjazásánál figyelembe kell venni az OTH 17. sz. állásfoglalását is. (Szabadalmi Közlöny 1971. évi 1. szám): ,,A 45/1969. (XII. 29.) Korm. sz. rendelet helyes értelmezése szerint a szolgálati találmány feltalálóját a találmány különböző értékesítési formái [2. § (1) bek.] után külön-külön díjigény illeti meg. Ebből következik, hogy az egyik értékesítési forma (pl. a hasznosítás) után díjazott feltaláló a hasznosítás másnak való engedélyezése vagy a szabadalom átruházása esetén újabb díjigénnyel léphet fel, kivéve, ha az előző szerződésben erről a jogáról kifejezetten lemondott.” Többször előfordul, hogy a találmány eredetileg újításként indul és a felek újítási hasznosítási szerződést kötnek. Ez nem jelenti azt, hogy a megkötött újítási hasznosítási szerződés következtében a feltalálónak a találmánynyal kapcsolatos díjazási joga megrövidülhet. Az OTH 18. számú állásfoglalása értelmében ugyanis az újítási rendelet és a 45/1969. (XII. 29.) Korm. sz. rendelet egymástól független igényt biztosít a megoldás létrehozójának az anyagi elismerésre, ezért — ha csak a felek az újítási hasznosítási szerződésben ezt ki nem zárják — a feltaláló a találmány szabadalmi oltalmának megszerzése után akkor is érvényesítheti a 45/1969. (XII. 29.) Korm. sz. rendeletben biztosított díjigényét, ha a szabadalmazást megelőző időben a vállalat újítási jogviszony keretében hasznosította a találmányt és annak megfelelően anyagi elismerésben részesítette a feltalálót. Más kérdés, hogy a találmányi díj megállapítása során — más körülmények mellett — annak is jelentősége van, hogy a feltaláló az újítási rendelet alapján már anyagi elismerésben részesül.” (Szabadalmi Közlöny 1971. év 1. sz.) A díjazási rendelet kifejezetten lehetővé teszi, hogy a munkáltató a feltalálónak értékesítés előtt is díjat fizessen, ha a gazdasági érdeke ezt indokolttá teszi. 108
