Bognár Istvánné et al.: Iparjogvédelem és újítási útmutató (Budapest, 1981)
II. fejezet. Találmányok szabadalmi oltalma
A feltalálói díj mértékét a vállalat és a feltaláló között szerzó'désben kell meghatározni. E szerződésben kell rendelkezni a folyósítás idejéről, módjáról is. A díjazási kötelezettség ismertetésénél felsoroltuk azokat az eseteket, amikor a feltalálót szabadalmi oltalom hiányában is megilleti a feltalálói díj. A főszabály értelmében a feltalálót az érvényes szabadalommal védett szolgálati találmány értékesítése alapján az oltalmi idő kezdetétől számított 20 éven belül illeti meg a díjazás. Amennyiben az értékesítés 20 évig tart, 20 éven keresztül kell díjazni a feltalálót. Ha az értékesítés rövidelib ideig tart, e rövidebb idő alapján és ha csak egyszeri értékesítésről van szó, amikor pl. a vállalat a szabadalmat átruházza anélkül, hogy azt más módon hasznosította volna, akkor a feltalálót az egyszeri értékesítés alapján kell díjazni. Ha viszont a szabadalmi oltalom a 20 év eltelte előtt szűnik meg, pl. a szabadalmi oltalom engedélyezésétől számított két év elteltével megsemmisítés következtében, a feltaláló akkor sem követelhet további díjazást, ha a vállalat a találmányt tovább hasznosítja. Ha a találmány szabadalmi oltalma a munkáltató lemondása vagy illeték nem fizetése következtében szűnik meg, a díjazási rendelet értelmében a feltaláló az oltalmi idő kezdetétől számított 20 éven belül jogosult a díjazásra, természetesen csak akkor, ha a vállalat a találmányt valamilyen módon hasznosítja. Díjazásra jogosult a feltaláló akkor is ha a munkáltató vállalati érdekből nem kíván találmányára szabadalmi oltalmat szerezni. Ha a munkáltató nem tart igényt a találmányra, de ennek ellenére nem hajlandó hozzájárulni ahhoz, hogy a találmánnyal a feltaláló rendelkezzék és ezt követően hasznosítja a találmányt, a feltalálót a hozzájárulást megtagadó írásbeli nyilatkozat keltétől számított 20 éven belül illeti meg a feltalálói díj, amennyiben a vállalat a találmányt értékesíti. Ugyanúgy, mint az újításnál, a díjazás alapját a vállalati hasznos eredmény képezi. E hasznos eredménynek a díjazási szerződésben meghatározott százaléka pl. 4—6—8 stb. %-a illeti meg a feltalálót. Amennyiben a hasznos eredmény pénzben nem mutatható ki, a díj összegét az összes körülmények figyelembevételével kell megállapítani. Feltalálói díj alapját csak hazai szabadalom képezheti, külföldi szabadalom alapját képező találmány feltalálójának díjazását értelemszerűen a díjazási rendelet 1. § (2) bek. b) és ej pontja szerint kell rendezni. Az összeférhetetlenség a feltalálókkal kapcsolatban is fennállhat. Ha a feltaláló a felügyeletet gyakorló szerv által kinevezett (pl. állami gazdaság vagy vállalati igazgató) vagy választott vezető beosztású dolgozó (pl. szövet' kezeti elnök), a díjazási szerződés érvényességéhez a felügyeletet gyakorló szerv jóváhagyása szükséges. 109
