Csécsy György: Iparjogvédelem. Egyetemi jegyzet (Miskolc, 1997)

Iparjogvédelem - I. A műszaki szellemi alkotások jogi védelme

4. Újítási jog

4.1. Az újításokról általában

Az újítás is lényegében műszaki alkotás (bár mint látni fogjuk szervezési jellegű is lehet), azonban a szabadalomhoz, sőt a használati mintához képest is alacsonyabb színvonalú. Ez az alacsonyabb színvonal elsősorban az újításoknál megkívánt relatív, vagyis a gazdálkodó szervezetnél meglévő újdonságban fejeződik ki. de az újításokra vonatkozó jogi szabályozás más területén is megfigyelhető (pl. az újítások egyszerűbb elbírálása, a jogszabálytól való eltérés lehetősége stb.)

Az újításoknak a volt szocialista jogrendszerekben - így hazánkban is - jelentős hagyományai vannak, a korábbi jogszabályok igyekeztek megfelelően ösztönözni a vállalati dolgozók széles körét a kreatív tevékenységre, ezáltal törvényessé vált az újítók és az újítások száma, s egyfajta újítómozgalom bontakozott ki. A jogi szabályozásban kifejezésre jutott az újítások alkotás-jellege, vagyis az iparjogvédelem intézményrendszerébe sorolása, s egyre inkább előtérbe került a polgári jogias megközelítés, mely a hatályos jogunkban is megfigyelhető.

A tőkés jogrendszerekben nem minden országban létezik újítási jog, ahol viszont szabályozást nyer, ott általában munkajogias megközelítés a tipikus, ahol az újító alanyi jogokkal nem rendelkezik. Természetesen ezekben az országokban is megfigyelhető, hogy más módon, de hatékonyan tudják ösztönözni az újítási javaslatok benyújtását, a termelést ésszerűsítő korszerűsítő megoldások kidolgozását.

Az újításokra vonatkozó hatályos magyar jogszabály a 78/1989. (VII. 10.) MT számú rendelet (továbbiakban: rendelet), amely a rendszerváltás kezdetén született meg és a piacgazdasági viszonyok között alapjában véve korszerűnek mondható. A jogszabály fenntartja a polgári jogias megközelítést és az iparjogvédelem hazai intézményrendszerébe szervezet illeszkedve megfelelően biztosítja a találmány és a hasz-83