Csécsy György: Iparjogvédelem. Egyetemi jegyzet (Miskolc, 1997)
Iparjogvédelem - I. A műszaki szellemi alkotások jogi védelme
2.7. A találmányhoz és szabadalomhoz fűződő jogok védelme 2.7.1. Találmánybitorlás és szabadalombitorlás Korábban már említettük, hogy a feltalálói jogviszonynak két szakasza ismeretes: az első a feltalálói gondolat rögzítésétől a szabadalom engedélyezéséig, a második pedig a szabadalmi oltalom elnyerésétől annak megszűnéséig tart. Ehhez képest különbséget teszünk egyfelől a találmánybitorlás, másfelől a szabadalombitorlás között. a/ A találmánybitorlás törvényi definíciója értelmében: ha a szabadalmi bejelentés vagy a szabadalom a tárgyát jogosulatlanul másnak a találmányából vették át, a sértett, vagy jogutódja követelheti annak megállapítását, hogy a szabadalom egészben vagy részen őt illeti meg. (Szt.34. §) Megjegyezzük, hogy a fenti megfogalmazáshoz képest tág értelemben találmánybitorlásról van szó akkor, ha a feltalálót személyhez fűződő jogaiban éri sérelem (pl. feltalálói minőségét kétségbe vonják, a találmányi: torzító jelleggel ismertetik, vagy engedélye nélkül nyilvánosságra hozzák). Ugyanígy bitorlást valósít meg a találmány jogosulatlan felhasználása a szabadalmi oltalom elnyerése előtt. A törvény a találmánybitorlást szűkebb értelemben szabályozza, nevezetesen azt az esetet, amikor a feltaláló találmányával lényegében egyező és a feltaláló találmányából merített gondolatot valaki jogosulatlanul szabadalmazásra bejelenti. A találmánybitorláshoz elsősorban az szükséges, hogy a feltaláló találmánya és a szabadalmazásra bejelentett másik találmány lényege ugyanaz, azaz tartalmilag azonosak legyenek. A tartalmi azonosság azonban még önmagában nem jelent találmánybitorlást, mivel előfordulhat, hogy egy másik személy az azonos gondolatot önállóan hozta létre. A találmánybitorlás csak akkor valósul meg, ha a bejelentő a bejelentett gondolatot jogellenesen másnak találmányából merítette. Nincs jelentősége annak, hogy a találmány lényegét képező megoldás 61
