Csécsy György: Iparjogvédelem. Egyetemi jegyzet (Miskolc, 1997)

Iparjogvédelem - I. A műszaki szellemi alkotások jogi védelme

2. Szabadalmi jog

2.1. A szabadalmi jogviszony tárgya és alanyai

2.1.1. A szabadalmi oltalom jellege és fajai

A szabadalom jogintézménye a találmányok legrégibb hagyományokkal rendelkező jogi oltalmi formája. A szabadalmi oltalom lényege abban áll, hogy az a találmány megalkotója (a feltaláló) részére az oltalmi idő alatt kizárólagos jellegű jogosultságot nyújt a találmány feletti rendelkezésre, s egyben biztosítja a találmány nyilvánosságra jutását.

A szabadalmi jogviszony, mint a szellemi alkotásokra vonatkozó alapjogviszonyok egyik fajtája abszolút természetű és negatív tartalmú jogviszony. Az abszolút jelleg annyit jelent, hogy e jogviszony alanyai közül csak a szabadalom jogosultja vagy jogosultjai (szabadalmas vagy szabadalmastársak) a személy szerint meghatározottak, rajtuk kívül mindenki más köteles tartózkodni a jogosult vagy jogosultak megzavarásától. Ez utóbbi magatartás fejezi ki a jogviszony negatív tartalmát. A szabadalmi oltalom alatt álló találmány hasznosítása, felhasználása ugyanakkor rendszerint szerződéses formában (pl. licenciaszerződés) valósul meg, az ilyen típusujogviszonyok pedig mint már említettük - ellentétben az alapjogviszonyokkal - relatív szerkezetűek, egyben pozitív tartalmúak.

A szabadalom intézményének elméleti megalapozására született elméletek közül a Lontai által történt kiemelés alapján az alábbiak említhetők meg:

A tulajdoni elmélet, melynek egyik Jő megalapozottságát éppen a feltalálónak alkotása, a találmány tekintetében biztosítandó kizá-15