Vida Sándor: Védjegy és vállalat (Budapest, 1982)
II. Saját védjegyre alapított vállalati védjegypolitika
II. Saját védjegyre alapított vállalati védjegypolitika A védjegy társadalmi és gazdasági funkcióinak bizonyos fokig elméleti hangvételű áttekintése után, lépjünk át a gyakorlat síkjára, s vizsgáljuk meg a vállalati védjegypolitika terén szerzett tapasztalatokat néhány hazai vállalatnál. Minthogy a következőkben közölt esettanulmányokban tárgyalt vállalatokat modellnek tekintem, természetszerűleg csak pozitív példákat fogok bemutatni. Más lapra tartozik az, hogy igen sok olyan vállalat, szövetkezet van, amely ezekben az esettanulmányokban bemutatott színvonalat nem éri el, amely nemcsak vállalati védjegypolitikát nem folytat, de talán még saját védjegye sincs. Éppen ezért úgy érzem, hogy e tanulmány is bizonyos hozzájárulást képezhet a Sárközy által felvázolt vállalati tipizáláshoz,15 illetve annak egyik mozzanatához. A védjegy tipikusan mikroökonómiai eszköz, amely elsősorban a vállalatok kereskedelempolitikája során és annak keretében jut szóhoz. Ezalatt persze korántsem csak a kereskedelmi propaganda értendő, hiszen műszaki paramétereit illetően jó minőségű áru, tartósan jó minőségű áru nélkül sem a védjegy, sem a reklám önmagában aligha ér valamit. Csupán közbevetői eg jegyzem meg, hogy véleményem szerint a védjegy a legolcsóbb reklámeszköz.16 15 Sárközy: A gazdaságirányítás és a vállalatok. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1979. 16 E nézetem alátámasztására álljon itt a védjegybejelentések, és oltalmi cselekmények költségeit tükröző néhány hozzávetőleges adat. 38
