Vida Sándor: Védjegy és vállalat (Budapest, 1982)
VIII. Védjegy és fogyasztó
bályalkotó a maga részéről nem lát-e vagy nem látott-e olyan preventív, megelőző intézkedést szükségesnek, amely a védjegyjog eszközeivel is szolgálja a fogyasztók védelmét. a) Fogyasztóvédelmi jog — védjegyjog Mintegy tíz esztendeje foglalkoztatja a magyar jogtudományi kutatást a kérdés: lehet-e a szocialista országokban fogyasztóvédelmi szabályozásról beszélni, vagy sem. A választ Kemenes fogalmazta meg elsőként, rámutatva, hogy a szocialista jogalkotás és jogirodalom minőségvédelem kategória alatt szabályozza, illetőleg vizsgálja a fogyasztóvédelem által felvetett problémakört.150 Ezen a nyomon továbbhaladva tesz összehasonlítást Lontai a tőkés és a szocialista fogyasztóvédelmi szabályozás között, a terminológiai különbségek mellett a tartalmi különbségeket hangsúlyozva. Rámutat arra, hogy a szocialista országokban a társadalmi (állami) tulajdonra épülő, tervszerű gazdálkodást folytató gazdasági szervezetek (vállalatok) állami irányítása, felügyelete számos olyan „direkt” beavatkozási módot tesz lehetővé, nevezetesen a fogyasztók érdekében, amelyet egy piacgazdaságra épülő tőkés ország joga szükségképpen más (s esetleg kevésbé hatékony) jogi módszerrel kénytelen kompenzálni. A szocialista országokban így nagyobbak a lehetőségek már a termelés fázisába történő beavatkozásra, vagy az ügyészség sajátos eljárásjogi jogosultságai olyan előnyös pozícióba hozhatják a fogyasztót, amelyre a tőkés országokban csak részleges sikerrel kecsegtető próbálkozásöknak vagyunk tanúi.151 Ilyen jogi „környezetben” a továbbiákban azt a kérdést vizsgálom, hogy a magyar jogszabályalkotó a Vt.-ben milyen normákat állított fel, amelyek a fogyasztóknak védjegyjogi eszkö-150 Zárójelentés a vásárlók, fogyasztók, felhasználók minőségi kifogásaira vonatkozó jogi rendezés érdekében végzett vizsgálatról. (Szerk.: dr. Kemenes Béla.) I—II. Budapest, 1972. 151 Lontai: Fogyasztóvédelmi aspektusok az iparjogvédelem területén. Állam- és Jogtudomány, 1979. 429. old. 374
