Vida Sándor: Védjegy és vállalat (Budapest, 1982)

VIII. Védjegy és fogyasztó

zökkel való védelmét szolgálják, vagy szolgálhatják, illetve, hogy miként gondoskodott arról, hogy a fogyasztókat a védjegy segítségével való megtévesztéssel szemben védje.

Ezeknek a normatív intézkedéseknek elvi alapjait a törvény általános indokolása fejti ki. Eszerint növekszik a védjegyek jelentősége a belső, fogyasztói kapcsolatokban is. Gazdasági előrehaladásunk nyomán bővül a belső piac, növekszik az áruválaszték, s ezzel összefüggésben a vásárlóközönségnek egyre inkább érdeke fűződik ahhoz, hogy a megvásárolni kívánt árut a kiválasztásnál megkülönböztesse. Erre igen alkalmas a védjegy, amelynek fokozódó használatát a mindennapos tapasztalat is mutatja. A védjegy használata a vállalatoknak is érdeke, hiszen ennek révén megszerezhetik a vásárlók bizalmát, megkedveltethetik termékeiket. Ehhez az szükséges, hogy a fogyasztóközönség a védjegyekkel megismerkedjék. Ennek leghatékonyabb eszköze az egyenletes megbízható minőség, a kedvező fogyasztói tapasztalatok kialakítása . . .”

Valamivel később a törvény általános indoklása azt mondja, hogy „a korszerű védjegyjog és védjegygyakorlat egyaránt fokozottan törekszik a vásárlóközönség érdekeinek érvényesítésére. A (korábbi) törvényre erősen rányomta bélyegét a versenyben részt vevő cégek elsődleges érdeke. Emellett csak korlátozottan érvényesült a másik, nem kevésbé jelentős szempont, hogy a fogyasztók a védjegyek segítségével valódi, hasznos tájékoztatást kapjanak.152

A következőkben ezért azt vizsgálom, hogy milyen normatív intézkedésekkel kívánta napjaink jogszabályalkotója ezt az elvi célkitűzést, a fogyasztók érdekvédelmét elérni, illetve hogy ehhez a jogalkalmazó milyen segítséget tudott nyújtani.

152 Szabadalmi Közlöny, 1970. 79. old.

375