Vida Sándor: Védjegy és vállalat (Budapest, 1982)

VIII. Védjegy és fogyasztó

ról és a tanúsítandó tulajdonságok legkisebb kötelező köréről szóló 3/1976. (X. 29.) KGM—BkM sz. együttes rendelet 3. § (2) bek. ugyanis kimondja, hogy a KERMI Tanúsító Védjeggyel (árujelzővel) rendelkező termék esetén ez a védjegy136 (árujelző) a minőségnek a fogyasztó részére való tanúsítására is szolgál, is ebben az esetben a KTV (KTC) védjegy pótolja a jogszabály által egyébként előírt minőségtanúsítást és termelői nyilatkozatot. Nem pótolja azonban természetesen a KTV (KTC) védjegy (árujelző) a használati, kezelési utasítást, amint azt a rendelet a későbbiekben kimondja.

E jogszabály hatálya a következő tartós fogyasztási cikkekre terjed ki:

— villamos háztartási készülékek;

— híradástechnikai készülékek;

— háztartási (nem villamos) hőfejlesztő készülékek;

— egyéb háztartási készülékek és eszközök;

— járművek.

A KTC-nek a kohó- és gépipari ágazat részéről történt ezen értékelése azonban a tartós fogyasztási cikkek vonatkozásában mégsem járt a várt ösztönző hatással, mert viszonylag kevés tartós fogyasztási cikknél használják az előállító vállalatok a KTC-emblémát.

Más ipari tárcák nem követték a Kohó- és Gépipari Minisztérium példáját, s a KTC-embléma jogi státusát nem rendezték az előbbiekhez hasonló módon.

b) A KTC-embléma használatának ügyrendje

A KTC-embléma tulajdonosa a KERMI, amely részletes Tájékoztatóban (Budapest, 1977) ismerteti e kereskedelmi tanúsító védjegy használatának feltételeit. Az árujelző tulajdonosa bizonyára csak azért nem nevezi ügyrendnek ezt a tájékoztatót,

136 A rendeletben használt „védjegy” kifejezés a fentiek szerint lajstromozatlan védjegyet, más szóval árujelzőt jelent.

346