Vida Sándor: Védjegy és vállalat (Budapest, 1982)

VIII. Védjegy és fogyasztó

pszichológiai vonatkozásairól nagyszámú tanulmány olvasható, elsősorban a tőkés országok szakirodaimában. A mai magyar életmód, a fogyasztói magatartás mikroszintű feltárására Hoff­­mann-né tett kísérletet, viszonyaink között szinte egyedülálló demoszkópiai vizsgálat megszervezésével és eredményeinek tu­dományos szintű elemzésével.128 Már a védjegy gazdasági funkcióinak vizsgálatánál megem­lékeztem arról, hogy a védjegy minőségjelző funkciója lénye­gében fogyasztói elképzeléseken alapul. Ennek központjában az áru (szolgáltatás) bizonyos tulajdonságai és meghatározott mi­nőség állnak. A fogyasztó ezt az elképzelést viszi át a védjegyre. Igaz ugyanakkor az is, hogy sem a magyar jog, sem más or­szágok joga a védjegyoltalommal kapcsolatosan semmiféle jog­szabályi követelményt nem állít fel a védjegy minőségjelző tu­lajdonságát illetően. Gazdaságilag értelmetlenné, tartalmatlanná válik azonban a védjegy használata, ha a segítségével azonosí­tott, megkülönböztetett megjelölés nem orientálja a fogyasztót, nem szolgálja a bizalom megszerzését, fenntartását és nem ösz­tönöz a későbbi vásárlásra. Ha a védjegy tulajdonosa nem ér­zékeli .azt a fogyasztói elvárást, amely a tartósan azonos minő­séggel kapcsolatos, illetve ezt figyelmen kívül hagyja, akkor feleslegessé válik a védjegyoltalom megszerzésébe, a védjegy alkalmazásába fektetett energia, a védjegy nem tölti be sem társadalmi, sem gazdasági funkcióját, folyamatosan elértékte­lenedik. Ezek alól az egyéni védjegyek százezreire, millióira érvényes megállapítások alól kivételt képeznek azok a sajátos védjegy­­típusok, amelyek a jogszabály alapján, vagy bejegyzésükkel nyert jogi státusból adódóan, vagy csupán tényleges, de facto gazdasági funkciójuknál fogva kifejezetten a minőség tanúsítá­sát szolgálják. Ezeknek a védjegyeknek, vagy quasi védjegyeknek közös jel­lemzője, hogy azokat általában több vállalat, sokszor igen nagy­számú vállalat használja. 128 Hoffmann-né: A magyar háztartások gazdálkodási modellje. Közgaz­dasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1977. 332

Next

/
Oldalképek
Tartalom