Vida Sándor: Védjegy és vállalat (Budapest, 1982)

VIII. Védjegy és fogyasztó

Vili. Védjegy és fogyasztó

Az eddigiekben a védjegy használatával kapcsolatos gazdasági és jogi kérdéseket a vállalat oldaláról közelítettem meg és a védjegy címzettjéről, a fogyasztóról csak elvétve tettem néhány alárendelt jelentőségű megjegyzést.

Nem volna azonban teljes a kép, és a valóságot sem tükrözné megfelelően, ha nem emlékeznénk meg arról, hogy miként mutatkozik, milyennek látszik a védjegy a „pult másik oldaláról”, a fogyasztó nézőpontjából. Ezzel a szemponttal nemcsak a gazdasági valóság számol, de a jogszabályalkotó is, aki a törvény több rendelkezésének megalkotásakor nemcsak a védjegytulajdonos vállalat érdekét, hanem a védjegy címzettjének, a fogyasztónak érdekeit is figyelembe vette.

A védjegy és fogyasztó közötti kapcsolat olyan régi, mint a védjegy intézménye maga: a mai védjegyek elődjeit, az ókori és a középkori megjelöléseket is azért hozták létre, hogy a vevőket tájékoztassák, illetve biztosítékot adjanak számukra az áru minőségére nézve (aranyművesek, fegyverkovácsok, borkereskedők megjelölései).

Napjainkban a fogyasztási cikkek hazai piacán nemegyszer élénk versenynek vagyunk tanúi (kozmetikai cikkek, illatszerek, alkoholmentes italok, mosószerek, ruházati cikkek, háztartási eszközök, magnetofonok, rádiók stb.), amelyben a védjegy, illetve védjegyoltalom aktív szerepet játszik. Alig van a fogyasztóhoz szóló olyan hazai reklám, amelyben a védjegy ne szerepelne.

A védjegy—fogyasztó kapcsolat marketing-, illetve reklám331