Vida Sándor: Védjegy és vállalat (Budapest, 1982)
VII. A védjegy jogellenes használata: bitorlás
kor az általános kártérítés összegét 50 000 forintban határozta meg. A Legfelsőbb Bíróság ezeknek a körülményeknek, valamint az előzőekben kifejtetteknek mérlegelése alapján jutott arra a meggyőződésre, hogy a felperest általános kártérítésként 100 000 forint mindenképpen megilleti. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletének a kártérítés összegére vonatkozó részét megváltoztatta, a kártérítés összegét, valamint a perköltségeket megfelelően felemelte” — mondja az ítélet indoklása.120 A TUNGSRAM-perben hozott ítélet — amint a közölt szemelvények mutatják — valóban iránymutató, hiszen mindkét peres fél szocialista vállalat volt, s így a tényállást nem motiválja olyan idegen elem, mint amikor a bitorló külföldi tőkés vállalat. Mind az első fokú, mind a másodfokú ítélet vitatható azonban a kártérítés összegének megállapítása tekintetében, még akkor is, ha az ítélet meghozatalának időpontjában (1968) irányadó lényegesen alacsonyabb árakra vetítjük vissza az általános kártérítés összegét. Az ítélet összegszerűségét bíráló írásában Kolossváry arra mutat rá, hogy a kár összegszerű megítélésére a következő (öszszevont) adatok álltak rendelkezésre. A felperes 1966. évi teljes forgalma: 2,2 milliárd Ft, 1967. évi propagandakiadás: 11,7 millió Ft, alperes a védjegybitorlást 1,6 millió Ft értékű áruval követte el. E tényadatokból kiindulva — szerintem is helyesen — állapította meg Kolossváry, hogy a TUNGSRAM-perben hozott ítélet nem alkalmas a felperesi kár megtérítésére, és ugyanakkor különösen vitatható az ítéletnek generálprevenciós (általános értelemben vett megelőzést szolgáló) hatása is, mert: 1. A bíróság döntése szerint a felek kárának egyedül döntő és megfogható részét az az elmaradt haszon teszi, amit licenciadíjként kapott volna az alperestől, ha ilyen szerződés megkötésére kerül sor: holott e tétel a tényleges kárnak csupán egy 120 B. H. 1968. 457. old.; Gellert—Zoltán: A szellemi alkotásokkal kapcsolatos jogszabályok. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1973. 548. old. 317
