Vida Sándor: Védjegy és vállalat (Budapest, 1982)
VII. A védjegy jogellenes használata: bitorlás
hányada. Az ítélet alapján tehát a felperesi vagyoncsökkenés csak részben reparálódik. 2. A kártérítési összeg a releváns kereskedelmi adatokkal egybevetve olyan csekély, hogy alig hihetően fog bárkit is a jogsértéstől visszatartani. 3. Az ítéleti indoklásiban közvetve tudomásul vett „önkényes kényszerengedélyezés” igénybevétele szinte kívánatosnak tűnhet, hiszen a jogsértés következményeként a bitorló legfeljebb olyan összeg megfizetésének kötelezettségétől tarthat, amelyet a védjegy tulajdonosának érvényesen kötött licenciaszerzödés alapján úgy is meg kellett volna fizetnie.121 Kolossváry idézett, valamint e helyütt nem is közölt fejtegetéseivel messzemenően egyetértek. Gazdasági mechanizmusunk természetére, a szocialista vállalatok óvatos kereskedelmi politikájára vezethető csupán vissza, hogy bár az itt ismertetett ítélet nem rettent el eléggé a védjegy jogellenes használatától, szocialista vállalatok részéről ilyen jellegű, tudatos, rosszhiszemű jogsértő magatartás ezt követően is csak kivételesen fordult elő, vagy ha mégis, az nem vált szakmai körökben ismertté (gazdasági jelentősége feltehetőleg alárendelt maradt). 5. A bitorolt védjegy színeinek megváltoztatása A másik ugyancsak széles körben ismert védjegybitorlást a gazdaságirányítás új rendszerére való áttérést követő években követték el, s a perre is már ebben az időszakban került sor. A perben irányadó tényállás szerint a felperes védjegye párhuzamos vízszintes vonalakkal ellátott „ABC” betűkből állt, ahol is az „A” betű ciklámen, a „B” betű kék és a „C ' betű sárga színű. Alperes a felperes védjegyével azonos alakú és kiképzésű „ABC” betűket helyezett el a d.-i kisáruházainak homlokzati oldalán. 121 Kolossváry: A védjegyjogi kártérítés alapkérdései. Magyar Jog. 1969. 297. old. 318
