Vida Sándor: Védjegy és vállalat (Budapest, 1982)
Előszó
Előszó A védjegy és a vállalat, pontosabban a védjegy és az áru előállítója közötti kapcsolat mai ismereteink szerint két-három ezer évvel megelőzte a jogi szabályozást. Amikor a jog — az életviszonyok alakulása következtében — odáig jutott, hogy szükségesnek látta a védjegyre vonatkozó jogosultságok normatív szabályozását, ez egyúttal olyan történelmi fejlődés fordulópontját is jelezte, amikor társadalmi-gazdasági szükséglet jelentkezett a védjegy jogi oltalma iránt. Ez az időpont egybeesik a polgári társadalom létrejöttével, s aligha lehet véletlennek tekinteni, hogy a francia polgári forradalom adott indítékot az első védjegytörvény megalkotására. A védjegyjog intézményének talán éppen ez a viszonylag fiatal jellege, másrészt az a körülmény, hogy igazán nagy vállalatok csak ebben a században jöttek létre, lehet az oka annak, hogy a nemegyszer terjedelmes szakirodalmi feldolgozások — mind a szocialista, mind a tőkés országokban — a védjegyjog megszerzésével, a védjegy jogszerű vagy jogellenes használatával kapcsolatos kérdések vizsgálatát tekintik céljuknak, nem pedig a védjegy és a vállalat közötti kapcsolat jogi tükröződésének feltárását. E vonatkozásban tehát a jelen írás új, eddig szokatlan oldalról közelíti meg a védjegyet, illetve a védjegyjogot. A tradicionális, az egész világon elterjedt feldolgozási módtól való eltérés oka azonban nem valamiféle különcködés, annak nagyon is gyakorlati célja van: a védjegy által a szocialista gazdálkodásban, magyar viszonyok között betöltött társadalmi és gazdasági funkciók tárgyalása olyan esettanulmányok alapján 11
