Vida Sándor: Védjegy és vállalat (Budapest, 1982)
Előszó
történik, amelyek közül több modellként is szolgálhat. A témának ilyen megközelítésben történő feldolgozása tehát azt a célt szolgálja, hogy a vállalatok és szövetkezetek jelentős része által kiaknázatlan vagy nem kellőképpen kiaknázott lehetőségre hívja fel a figyelmet. Bizonyosra vehető ugyanis, hogy a védjegy és a védjegyjog eszköztára a növekvő külkereskedelmi feladatok, valamint a fogyasztási cikkek belföldi választékának bővítése érdekében eredményesen volna felhasználható. A szerző kerülni szeretné azonban azt a látszatot, mintha a témaválasztás, illetve a téma ily módon történő feldolgozása kizárólag az ő érdeme volna. E tanulmány elkészítéséhez, ill. az annak alapjául szolgáló több éves feltáró munkához széles körű és sokak által folytatott kutatómunka adta az inspirációt: a könyv a „Szocialista vállalat” c. kiemelt kutatási főirány keretében elkészült számos tanulmány egyike csupán. Ezért érzi magát a szerző indíttatva, hogy az e témakörben készített kutatási jelentéseiről folytatott szakmai vitákban elhangzott észrevételeket e helyütt is megköszönje, köszönetét mondjon mindazoknak a vállalati dolgozóknak — ügyintézőktől a vezérigazgatókig —, akik az anyaggyűjtési munka során voltak segítségére, és akiknek közreműködése nélkül ez a tanulmány sohasem készülhetett volna el. A szerző 12
