Vida Sándor: Védjegy és vállalat (Budapest, 1982)

III. Idegen védjegyre vonatkozó jog megszerzése (átruházás)

Előfordul az is, hogy a védjegy oltalmi ideje végéhez közeledik, s a felek nem látják értelmét, hogy átruházási szerződést kössenek, ehelyett abban állapodnak meg, hogy a védjegy tulajdonosa nem újítja meg védjegyét, s a hallgatólagos jogutód azt saját nevére jelenti be. Ez a megoldás több országban járható, a Vt. 3. § (3) bekezdés c) pontjának rendelkezése azonban kétéves türelmi időt ír elő, s a magyar jog az ilyen „csendes átruházás” lehetőségét ezáltal kizárja, illetve csak a megszűnést követő két év elteltével teszi azt lehetővé. Ezt a vállalatok úgy kerülhetik meg, hogy a védjegytulajdonos visszamenőleges hatállyal (két évre visszamenőleg) lemond a védjegy tulajdonjogáról, s ily módon hidalja át a Vt. 3. § (3) bekezdés c) pontjában előírt türelmi idő szabta korlátot.

Végül előfordul a gyakorlatban olyan eset is, mikor az átruházás nem öleli fel a védjegy teljes árujegyzékét, hanem csak annak egy részét. Az ilyen, úgynevezett részleges átruházás sem elsősorban a szocialista vállalatokra jellemző, hanem inkább a külföldi vállalatok magyar védjegyeinél fordul elő. Véleményem szerint itt hasonló esettel állunk szemben, mint amikor két hasonló védjegy egyikét ruházzák csak át, ezért nézetem szerint erre az esetre még fokozottabban áll az összetévesztés veszélye. A hazai gyakorlat szerint ezért, ha a részleges átruházást követően a különböző védjegytulajdonosok vonatkozásában az azonos vagy hasonló áruk tekintetében az összetéveszthetőség fennforogna, úgy ez az átruházás feljegyzésének törvényes akadályát képezi. [Vt. 12. § (2) bekezdése.] Persze, ha a védjegy árujegyzékének egyes részei (átruházónál maradó állag és átruházott állag) megfelelően elkülöníthetők, és így az összetéveszthetőség veszélye kiküszöböltnek tekinthető, akkor elesik ez a szempont. Úgy érzem azonban, hogy ez a ritkább és kevésbé tipikus eset.

A részleges átruházással kapcsolatosan felvázolt problémának tárgya a védjegy, alanya pedig kettő van: az egyik a védjegytulajdonos, illetve védjegytulajdonosok, a másik a szocialista fogyasztó, akiket a részleges átruházások esetleg megtévesztenek. Kétségtelen, hogy ez a kérdés már átvezet a fogyasztóvédelem szférájába. Azonban pusztán azért, mert az ilyen tény-118