Vida Sándor: Védjegy és vállalat (Budapest, 1982)
III. Idegen védjegyre vonatkozó jog megszerzése (átruházás)
állású ügyekben vállalati oldalon rendszerint nem a szocialista vállalat áll, úgy vélem helytelen volna a problémáról e helyütt még csak említést sem tenni. 4. Szerződéskötési gyakorlat Szocialista társadalmi-gazdasági viszonyok között a védjegyátruházási szerződéseket motiváló gazdasági elhatározások alapjául néhány tipikus ok szolgál. Ilyenek pl. a hazai szerződéskötési gyakorlatban — a termék profilozását követő védjegyjogi rendezés; — védj egy alkotási munka megtakarítása a vevői oldalon, tartalék védjegy értékesítése az eladói oldalon; — az export védjegyjogi akadályainak kiküszöbölése érdekében történő védj egy vásárlás. A felsorolt okok bármelyike késztesse is a feleket védjegyátruházási szerződés kötésére, a szerződés mint jogi eszköz közös jellemzője valamennyi esetben, hogy a szerződés maga igen egyszerű, annak tartalmát néhány szerződési pont tükrözi. Számos átvizsgált szerződés alapján álljon itt egy általam elvonttá szövegezett, Magyarország területére kiterjedő hatályú védjegyátruházási szerződés sémája: „A ... védjegy tulajdonjogát a Ptk. 112. § (1) bekezdés, valamint a Vt. 12. § (2) bekezdés alapján a védjegy tulajdonosa a vevőnek engedi át, amely utóbbi a védjegy tulajdonjogát átveszi. Az átvevő a védjegyet ingyenesen veszi át, illetve vételár címen .... Ft összeget fizet, amely a védjegy tulajdonjogának átruházásáról szóló OTH-határozat kézhezvételétől számított 8 napon belül utalandó át. A védjegy átruházásának hatósági tudomásulvételét, nevezetesen az OTH védjegylajstromába való bejegyzését és a Szabadalmi Közlöny és a Védjegyértesítőben történő kihirdetését a felek a jelen szerződéssel egyidejűleg aláírt közös beadványban kérik. 119