Vida Sándor: A védjegy és az ipari termékek értékesítése (Budapest, 1962)

IV. A védjegyekkel szemben támasztott törvényes kívánalmak (lajstromozást gátló okok)

vállalat kénytelen volna az azonos vagy hasonló árukat mind más-más mennyiségben forgalomba hozni, ami a piacon a legnagyobb zavart idézné elő.

d) Az áru rendeltetését jelző megjelölések ugyancsak nem alkalmasak védjegvkénti lajstromozásra. Rendeltetésjelző jellegük miatt utasította el az Országos Találmányi Hivatal az alábbi védjegyek belajstromozása iránti kérelmet:

„Aseptoplast” (svájci eredetű) tapaszokra „Asthmavérit” (német eredetű) gyógyszerekre „Cafocréme” (francia eredetű) tejjel oldható kávéra „Cowmilk” (belga eredetű) élelem szarvasmarhák számára „Cuir-o-plast” (belga eredetű) műanyag és bőrcikkekre „Fiberpane” (lichtensteini eredetű) szintetikus lemezekre „Isochronograph” (svájci eredetű) óraellenőrző szerkezetekre

„Parfüm de toilette” (francia eredetű) parfümökre „Plastifloor” (belga eredetű) műanyagpadlókra „Radio Taxi” (francia eredetű) gépkocsirádiókra.

e) Az áru értékének feltüntetésére vonatkozó megjelölések (árak) ugyancsak ki vannak zárva a védjegyjogi oltalomból. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy az árcédulákon a vállalat védjegyét nem lehetne használni. Éppen az ellenkezőre szeretnénk a figyelmet felhívni. A rövidárukat, ruházati cikkeket stb. előállító vállalatok akkor járnak el helyesen, ha az árcédulán nemcsak vállalatuk nevét, hanem védjegyét is szerepeltetik. Az árcédulát ugyanis a vevők, reklamációs célokból, gyakran az áruról történt eltávolítást követően hosszabb ideig is megőrzik. Az árcédulán szereplő védjegy tehát a vásárlást követően is alkalmas lehet az előállító vállalat javát szolgáló reklámhatás kifejtésére.

f) Földrajzi elnevezések (ország, város, helységnevek) védjegyként ugyancsak nem lajstromoztathatok, akár tény79