Vida Sándor: A védjegy és az ipari termékek értékesítése (Budapest, 1962)
IV. A védjegyekkel szemben támasztott törvényes kívánalmak (lajstromozást gátló okok)
megjelöléseknek Svájcban történő lajtstromozására irányuló kérelmeket. Az első világháború előtt nálunk is volt egy azóta is emlegetett ilyesfajta védjegyügy, az egyik gyár Strossmayer zágrábi érsek arcképét, teljes főpapi ornátusban kérte védjegyként lajstromoztatni — pálinkafélékre. Ezt a kérelmet az akkori magyar védjegyhatóság mint a jó erkölcsökbe ütközőt, elutasította. A közrendbe ütköznek azok a védjegyek, amelyek a nép kulturális vagy politikai érzelmeit sértik. Az emelkedett kulturális szemlélet szép példájaként említhetjük ezzel kapcsolatban az osztrák jogszabályalkotást, ahol is Salzburg tartomány törvényileg tiltotta el, hogy Mozart nevét bármilyen árura védjegyként használják. Nálunk sajnos éppen az ellenkezőjére vannak példák: egyik legnagyobb hadvezérünk „Hunyadi János” neve — elég ízléstelen módon — mint keserűvíz védjegy vált ismertté. Nem kevésbé szerencsétlen, hogy első nagy királyunk „Szent István” nevét sör, cikória és egyéb cikkek védjegyévé tették. Sajnos ilyen védjegyek még a mai szocialista Magyarországon is születnek. „Kossuth” nevét cigarettavédjegyként, „Dózsa” és „Táncsics” nevét csípős, kesernyés szivarok védjegyeként, „Benczúr” nevét pedig televíziós készülékek védjegyeként alkalmazza az ipar, sőt az utóbbit kifejezetten gyenge minőségű árura. (1960. decemberében csak Budapesten és Pest megyében hatezer reklamáció volt. Népszabadság 1961. jan. 24. 2. o.) Ezek az esetek azt mutatják, hogy e téren a közfelfogást nálunk még javítani kellene, amely munka véleményem szerint az Országos Találmányi Hivatalra hárulna, még abban az esetben is, ha ezeket a védjegyeket az ipar lajstromozás nélkül használja. A közrendbe ütköznek azok a védjegyek is, amelyek nemzetközi intézmények, szervezetek nevére utalnak. így pél75
