Vida Sándor: A védjegy és az ipari termékek értékesítése (Budapest, 1962)
IV. A védjegyekkel szemben támasztott törvényes kívánalmak (lajstromozást gátló okok)
lehet. Például a Chartreuse, a Bakelite vagy a Cellofán nálunk szabadjelzés, Franciaországban nem. A vállalatoknak általában ismerniük kell, hogy a profil szerinti iparágban mely megjelölések használatosak bizonyos árufajták megjelölésére. Az ilyen megjelölések használatát a védjegy kiválasztása alkalmával kerülni kell. Végül az is előfordul, hogy a vállalatok egy szabadjelzésnek bizonyos más elemekkel (szavakkal, ábrákkal) való kombinációja folytán képeznek védjegyet. Az ilyen védjegyek megválasztása nem szerencsés, azok valósággal csábítanak az utánzásra. A védjegynek azt az elemét, amely szabadjelzés, bárki teljesen jogszerűen utánozhatja. A védjegy néhány individuális elemének (a szab adj elzésen felüli elemek) más elemekkel történő helyettesítésével a felületes nézőben az a képzet kelthető, mintha az eredeti védjegyet látná. Minthogy pedig a vásárlók a védjegyet általában csak futólag, felületesen nézik, az ilyen védjegyek gyenge, nem kívánatos védjegyek. 2. RELATÍV MEGKÜLÖNBÖZTETHETŐSÉG Minthogy a védjegy fő feladata az, hogy segítségével egy vállalat áruit más vállalatok azonos vagy hasonló áruitól meg lehessen különböztetni, a védjegynek elsősorban a versenytárs vállalatok védjegyeitől kell különböznie. (Versenytárson ebben a vonatkozásban minden azonos vagy hasonló profilú vállalat, tehát nemcsak a tényleges versenytárs értendő.) A védjeggyel szemben támasztott ezt a kívánalmat nevezzük a relatív megkülönböztethetőség követelményének. A védjegy relatív megkülönböztethetőségének követelménye nem kis feladat elé álhtja a vállalatokat. Ha meggondoljuk például, hogy egyedül Svájcban több mint 15 000 67 5* - 31
