Vida Sándor: A védjegy és az ipari termékek értékesítése (Budapest, 1962)

IV. A védjegyekkel szemben támasztott törvényes kívánalmak (lajstromozást gátló okok)

gyógyszervédjegy és több mint 6 000 óravédjegy van, rögtön nyilvánvaló, bogy új védjegyek kialakítása az ilyen, védjegyekkel elárasztott iparágakban komoly nehézségeket okoz a védjegyek konstruálói számára.

A hivatkozott nemzetközi jogi rendelkezések, továbbá valamennyi ország jogának egybehangzó rendelkezései értelmében a védjegynek a többi azonos vagy hasonló árukra használt védjegyektől megkülönböztethetőnek kell lennie.

A különböző országok törvényei legfeljebb abban a kérdésben térnek el egymástól, hogy már a védjegy lajstromoztatása alkalmával hivatalból vagy csak később — a jogaiban sértett fél utólagos kérelmére — vizsgálandó, hogy az újonnan bejelentett védjegy különbözik-e a korábban már bejegyzett védjegytől.

Annak eldöntésénél, hogy két védjegy hasonlít-e vagy különbözik, a legtöbb ország bírói gyakorlata az összbenyomásból indul ki.

Szóvédjegyeknél az összbenyomás vizsgálata során hangzásbeli és vizuális hatások mérlegelése dönti el, hogy a védjegy által gyakorolt összbenyomás alapján hasonlóság vagy különbözőség állapítható-e meg. így példáuL a Német Szabadalmi Hivatal hangzásbeli alapokon különbözőnek nyilvánította a „Neurotropan” és a „Novo-Tropon” védjegyeket. Az egyiknél eu-o-o-a, a másiknál o-o-o-o- hangok.)

Példák a szóvédjegyek hasonlóságára, melyeknél a második helyen szereplő védjegyektől az oltalmat a relatív megkülönböztethetőség hiányára való tekintettel tagadták meg:

„Bertha”-hoz hasonló „Beata”,

„His Master’s Voice”-hoz hasonló „Master” „Koh-i-Noor”-hoz hasonló „Graphinoor”

„Odol”-hoz hasonlóak „Chlorodol” és „Eau-d’Ol”, „Perlon”-hoz hasonló „Perso”

68