Vida Sándor: A védjegy és az ipari termékek értékesítése (Budapest, 1962)
IV. A védjegyekkel szemben támasztott törvényes kívánalmak (lajstromozást gátló okok)
IV A VÉDJEGYEKKEL SZEMBEN TÁMASZTOTT TÖRVÉNYES KÍVÁNALMAK (LAJSTROMOZÁST GÁTLÓ OKOK) A különböző országok törvényei, a különféle nemzetközi egyezmények azt határozzák meg, hogy mi nem lehet védjegy, tehát csak a kérdés negatív oldalát rendezik. Azt, hogy mi lehet védjegy, egyetlen ország törvénye sem határozza meg. E negatív jogi normáknak az az alapjuk, hogy az egymással azonos, illetve az egymáshoz hasonló ipari termékeknek egymástól való megkülönböztetésére szolgáló megjelölések nem minden esetben érdemesek arra, hogy a jogrend különleges védelmében, védjegyjogi oltalomban részesítse azokat. Az ilyen különleges jogi védelemre, védjegyjogi oltalomra érdemtelenmegjelöléseket a különböző országok joga kizárja a védjegylajstromozásból. Azokat az okokat, amelyek alapján a védjegylajstromozásból történő kizárásra, más szóval a védjegyjogi oltalom megtagadására sor kerül, lajstromozást gátló okoknak nevezzük. Minthogy a védjegyeknek a vállalatok külkereskedelmi tevékenysége szempontjából döntő jelentőségük van, ezért a továbbiakban nem korlátozódunk a védjegyek lajstromoztathatóságával kapcsolatos magyar jogi előírások ismertetésére (lajstromozást gátló okok felsorolása), hanem ehelyett a Nemzetközi Iparjogvédelmi Unió egyezményébe foglalt rendelkezések alapján az általános, nemzetközileg elfogadott jo£i előírásokat ismertetjük. Mivel a Nemzetközi Iparjogvédelmi Uniónak 50 tagállama van, elmondhatjuk, hogy 61
