Vida Sándor: A védjegy és az ipari termékek értékesítése (Budapest, 1962)

IV. A védjegyekkel szemben támasztott törvényes kívánalmak (lajstromozást gátló okok)

az Uniós Egyezményben rögzített jogi rendelkezések a föld országainak túlnyomó részében érvényesülnek. Az Uniós Egyezmény ratifikálása folytán ugyanis az Uniós Egyezmény szövege a ratifikáló országok belső törvényévé válik. Nálunk például az 1929. évi XVIII. tv-vel lett az Uniós Egyezmény szövege a magyar törvények közé iktatva (ratifikálva). De még olyan országok is, amelyek nem tagjai a Nemzetközi Iparjogvédelmi Uniónak (Szovjetunió, Kínai Népköztársaság stb.), belső védjegyjoguk megalkotása alkalmával messzemenően figyelemmel voltak a nemzetközi jog által kifejezett irányelvekre.

Mindezekre tekintettel úgy vélem, bogy a vállalatok szempontjából hasznosabb, ha a vonatkozó nemzetközi jogi rendelkezések és a joggyakorlat alapján ismertetjük a 1astromozást gátló okokat, mintha ezek ismertetése csak a meglehetősen elavult — bár érvényes — magyar védjegyjogi rendelkezések alapján történnék. (Védjegytörvényünk az 1890. évből való.)

1. ABSZOLÚT MEGKÜLÖNBÖZTETHETŐSÉG

A védjegy fő feladata, hogy segítségével egy vállalat áruit más vállalatok azonos vagy hasonló áruitól meg lehessen különböztetni. A védjegy tehát individualizálja az árut.

A nemzetközi jog rendelkezései következtében abszolút értelemben vett megkülönböztető képesség hiányában nem lehet védjegy az olyan megjelölés, amely nem alkalmas az azonos szükséglet kielégítésére szolgáló áruknak egymástól való megkülönböztetésére. Nem lehetnek tehát védjegyek a sablonos, jelentéktelen, semmitmondó ábrák vagy szavak. Például abszolút értelemben nincs megkülönböztető képességük az ábrás védjegyek közül az egyszerű köröknek, négyszögeknek, csillagoknak, vonalaknak, koszorú vagy virág-62