Vida Sándor: A védjegy és az ipari termékek értékesítése (Budapest, 1962)
II. A védjegy népgazdasági jelentősége
lözhetetlen kellékei. Gyakran előfordul, hogy a külföld csak úgy hajlandó velünk szerződést kötni, ha vállaljuk, hogy egy meghatározott, külföldön bevezetett védjeggyel ellátott árut szállítunk részére. Nyilvánvaló, hogy külkereskedelmi szállítási lehetőségek hiányában a népgazdaság exportterveinek teljesítése áem volna biztosítható. Ezért hatásos és külföldön bevezetett védjegyeink sok esetben teszik lehetővé a népgazdaság éxport-tervszámainak kitöltését és ezen keresztül az exporttervek teljesítését. A szocialista védjegy népgazdasági érdekeknek való alárendeltségével szemben a vállalati érdekek minden esetben másodlagos jelentőségűek. A védjegyek ugyanis állami (és nem vállalati) szocialista vagyontárgyak, az egyes vállat latok tehát csak jogosítottjai (kezelői) a védjegyeknek, nem pedig kizárólagos tulajdonosai, mint a kapitalizmusban. Ezekből a tulajdonviszonyokból, vagyis abból, hogy a védjegyek állami szocialista vagyont képeznek, következik az is, hogy a vállalati profilozások alkalmával az állam (amelyet a minisztériumok személyesítenek meg) a védjegyeket a termelés egy részével vagy akár anélkül is egyik vállalatról a másikra ruházhatja át, s a vállalatok kötelesek végrehajtani az ilyen jellegű állami intézkedéseket. A szocialista tulajdonviszonyok tehát jogi formákkal is kifejezik a szocialista védjegy és a kapitalista védjegy közötti alapvető különbségeket. A védjegyek népgazdasági jelentősége, a védjegyekben rejlő és a tervek — különösen az exporttervek — teljesítését lehetővé tevő népgazdasági érték késztette napi sajtónkat is arra, hogy a védj egy kérdéssel ismételten is foglalkozzék. A Népszabadság a következőket írja:' „A felszabadulás előtt a verseny arra ösztönözte a tőkést, hogy termékeit szabadalommal és védjeggyel oltalmazza, s ezzel kiváltságos helyzetet teremtsen magának a piacon. A szocialista gazdaságban a vállalatok nem állnak élethalál-32
