Vida Sándor: A védjegy és az ipari termékek értékesítése (Budapest, 1962)

II. A védjegy népgazdasági jelentősége

; csökken a védjegy jelentősége. Szocializmust építő társadalmunkban ezzel szemben nagymértékben megnőtt a jelentősége annak, bogy a kereskedelem és az ipar (elsősorban a szocialista termelést reprezentáló szocialista kereskedelem és szocialista ipar) megnyerje a dolgozók bizalmát. Emiatt lényegesen megnövekedett a védjegynek a közönség védelmét szolgáló jelentősége.''1 (Budapesti Fővárosi Bíróság 16. P. 29.900/1957.)

A többi szocialista ország szakirodalma is a védjegy minőségi garancia funkciójának előtérbe nyomulásáról számol be.

1 A szovjet szakirodalomban kialakult általános vélemény szerint a védjegyeknek az a rendeltetésük, hogy egyrészt növeljék a gyártóvállalatok felelősségét áruik minőségéért, másrészt biztosítsák a vevők számára a választás lehetőségét, vagyis azt, hogy a vevők vásárlásaik alkalmával tetszésük szerint választhassák ki az egyes vállalatok jó hírnévre szert tett áruit.

A román szakirodalom még tovább megy. Eminescu véleménye szerint a védjegynek a szocialista tervgazdálkodás viszonyai között már csak két alapvető funkciója van: a származást jelző és a garancia funkció. A származást jelző funkciónak az a feladata, hogy a különböző gyárak által előállított áruk megkülönböztethetőségének lehetőségét biztosítsa a fogyasztók számára. A garancia funkció pedig arra irányul, hogy a vállalatoknak a jóminőségű termékek előállítására vonatkozó felelősségét fokozza, valamint a szabvány előírásainak megtartását biztosítsa. Eminescu tehát tagadja az üzletszerző funkció létjogosultságát. Ez — véleményem szerint — kissé elhamarkodott következtetés. (Y. Eminescu: Studii si cercetari juridice. 1957.

2. sz. 101. o.)

A lengyel szakirodalomban Bulwiczki a minőségi színvonal emeléséért folytatott harc fontos tényezőjének tekinti

30