Vida Sándor: A védjegy és az ipari termékek értékesítése (Budapest, 1962)
II. A védjegy népgazdasági jelentősége
2. A VÉDJEGY A SZOCIALIZMUSBAN A védjegy a szocialista tervgazdálkodás viszonyai között is megtartja hármas funkcióját: a származást jelző, a minőségi garancia és az üzletszerző funkciót. De a megváltozott társadalmi és gazdasági viszonyoknak megfelelően döntő változás következik be e funkciók érvényesülési sorrendjét, valamint az egyes funkciók értékelését illetően. A szocialista tervgazdálkodásban ugyanis ismeretlen a kapitalizmussal szükségszerűen velejáró konkurrenciaharc, habár az állami és a szövetkezeti szektor, továbbá a népgazdasági termelés egészéhez viszonyítottan elenyésző jelentőségű magánszektor között bizonyos versenyről még mindig lehet beszélni. Egyes esetekben a különböző vállalatok által előállított, de azonos célt szolgáló cikkek (textiláruk, gyógyszerek stb.) ugyancsak versenyben állnak egymással. Ezekben az esetekben azonban a verseny alapvető célkitűzései egészen mások, ez a verseny nem a többi versenytárs megsemmisítését célozza, hanem a termelés minőségi színvonalának emelése, a szükségletek jobb kielégítése érdekében folyik, s ennek megfelelően egészen más eszközökkel, mint a kapitalista vállalatok közötti konkurrenciaharc. (Itt csak a verseny népgazdasági hatásairól beszélünk.) A verseny jellegének radikális megváltozása folytán a védjegyek kapitalizmusban legjobban kifejlődött funkciója, az üzletszerző funkció erősen háttérbe szorul, ha nem is tűnik el egészen. (Más a helyzet a szocialista vállalatok külkereskedelmi tevékenységét illetően. E téren a kapitalista vállalatokkal folytatott üzleti verseny következtében külkereskedelmi vállalatainknak a tőkés piacokon arra kell törekedniük, hogy a szocialista vállalatok védjegyei versenyképesek legyenek, vagyis ugyanolyan hatásos üzletszerző erővel rendelkezzenek, mint a tőkés versenytársak védjegyei.) 28
