Vida Sándor: A védjegy és az ipari termékek értékesítése (Budapest, 1962)

II. A védjegy népgazdasági jelentősége

a Mid-West Dairy Products Corporation (Missouri) cégbe. Megjegyzendő, hogy ezt a védjegyet előzetesen csak néhány éven keresztül használták. Egy másik védjegynek, az „Uneeda” szónak értékét egy időben egy millió dollárra becsülték. (Megemlítendő, hogy ez a védjegy az egyik legnagyobb amerikai kekszgyár védjegye, s maga a védjegyszó jó angol szójáték: Uneeda = „You need a” biscuit magyarul: Önnek szüksége van egy . . . ti. kekszre).

Nem csoda tehát, hogy a védjegyek feletti rendelkezési jogért a kapitalizmusban a legádázabb harc folyik. A védjegy feletti rendelkezés ugyanis a piac feletti uralmat is jelenti. A mi számunkra különösen meggyőzően világítanak rá a védjegyek gazdasági értékére azok a híressé vált perek, amelyeket a különböző szocialista országokban végrehajtott államosításokat követően a külföldre került volt tőkések indítottak az állami vállalatok ellen a védjegyek külföldi tulajdonjogának megszerzéséért. Az első ilyen híres védj egyállamosítási pert a volt tulajdonosok a leningrádi „Krasznij Treugolnyik” gumicipőgyár ellen indították a „Treugolnyik” védjegy németországi tulajdonjogának megszerzéséért. Számunkra, magyarok számára a „Zwack” likőrgyár egyik volt tulajdonosa által a Monimpex Külkereskedelmi Vállalat amerikai vezérképviselője ellen indított és a „Zwack” védjegyek tulajdonjogának az Egyesült Államokban történő megszerzésére irányuló per a legérdekesebb a védjegyállamosítási perek közül. A csehszlovákiai „Koh-i-Noor” és „Hardtmuth” írószer védjegyek, valamint a Német Demokratikus Köztársaságban fekvő jénai és drezdai „Zeiss” gyárak optikai cikkekre használt védjegyeinek tulajdonjogáért a volt tőkések egész sor kapitalista ország bíróságai előtt indítottak pereket. E perek roppant költségesek voltak, és azokban a világ leghíresebb és legdrágább ügyvédei képviselték a peres feleket. A perek anyaga és a bírói döntések pedig a jogtudósok azóta is szűnni nem akaró vitá24