Vida Sándor: A védjegy és az ipari termékek értékesítése (Budapest, 1962)

X. A védjegy rokonai

feltüntetni. A „Márka” megjelölés használata azt tanúsítja, hogy hatóságilag állandóan ellenőrzik, vajon az ipari termék megfelel-e azoknak a sajátos minőségi követelményeknek, amelyeket a márkacikké nyilvánításról szóló határozat megszab. Az említett hatósági ellenőrzést a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet gyakorolja.

Mezőgazdasági termények és termékek, továbbá állatok és állati termékek, amelyek származásuk helyénél vagy minőségi sajátosságaiknál fogva megkülönböztetésre érdemesek, ugyancsak márkacikké nyilváníthatók. Ilyen esetekben a márkacikké nyilvánító határozatot a földművelésügyi miniszter hozza, a hatósági ellenőrzést pedig az illetékes minőségvizsgáló intézet (például Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet, Tejtermékek Állami Ellenőrző Állomása stb.) látja el. A márkacikké nyilvánított mezőgazdasági cikkeken vagy azok csomagolásán a „Márka” szó feltüntetése ugyancsak kötelező.

A márkacikké nyilvánítás eredményeképpen használt „Márka” elnevezés tehát az áru különleges és állandóan ellenőrzött minőségére utal (márkás áru = standard minőségű áru), és ezért ösztönzően hat az áru megvásárlására. A „Márka” elnevezés gazdasági értéke ezért azonos a védjegy gazdasági értékével, sőt egyes esetekben talán jobb is annál. így tehát a „Márka” elnevezés a vállalat gazdasági célkitűzéseinek megvalósítását ugyancsak jelentékeny mértékben segítheti elő.

Minthogy azonban valamennyi márkás áru, legyen az csillár vagy egy csomag vaj, egyaránt „Márka” megjelölést visel, ezért a márka szó az azonos szükséglet kielégítésére szolgáló azonos áruknak egymástól való megkülönböztetésére nem alkalmas. A márka tehát nem helyettesítheti a védjegyet. A márka és a védjegy azonban egymást hatásosan és eredményesen egészítheti ki. A védjeggyel, valamint a „Márka” megjelöléssel ellátott áru ugyanis kettős garan-21»