Vida Sándor: A védjegy és az ipari termékek értékesítése (Budapest, 1962)
X. A védjegy rokonai
kiváló minőségét és hírnevét, nem Magyarországon beszerzett árujukat „Paprika Type ungar, edelsüss” elnevezéssel propagálták. Egy másik esetben ugyancsak nyugatnémet iparosok „Echt ungarische Gulasch” elnevezésű konzervet hoztak forgalomba. Ezekben az esetekben a tiltakozások per nélkül is eredményre vezettek. Nyilvánvaló tehát, hogy a védjeggyel rokon, származásra utaló megjelölés a védjegyhez hasonló, értékes gazdasági funkciókat tölthet be, s komoly üzletszerző tényező lehet. 4. MÁRKÁZÁS A védjegy fogalmának tisztázása során már utaltunk arra, hogy a köznapi nyelvben, a kereskedelemben a védjegy szó helyett gyakran használják a márka szót. Az elárusítók, de a vevők is gyakran használják a „márkás áru” kifejezést. Minthogy azonban a hivatalos kifejezés, amelyet törvényeink, rendeleteink is használnak, a védjegy, ezért könyvünkben következetesen mindenütt a védjegy kifejezést alkalmaztuk. A védjegy fogalmának meghatározása alkalmával arra is utaltunk, hogy a szocialista gazdasági rendben a márka szó új tartalmat kapott. Az egyes iparcikkek márkázásáról szóló rendelet értelmében lehetőség van arra, hogy bizonyos sajátos minőségi követelményeknek megfelelő olyan termékeket, amelyek megkülönböztetést érdemelnek, márkacikké nyilváníthassanak. A márkacikké nyilvánítás az illetékes ipari miniszter határozatával történik. E határozat többek között azt is megállapítja, hogy a márkacikké nyilvánított termék milyen sajátos minőségi (műszaki) vagy egyéb követelményeknek felel meg. A márkacikké nyilvánító határozat alapján az előállító vállalat köteles a „Márka” megjelölést az árun vagy annak csomagolásán 218
