Vida Sándor: A védjegy és az ipari termékek értékesítése (Budapest, 1962)
X. A védjegy rokonai
E származást jelző megjelölések, amint a mindennapi életből tudjuk, rendkívüli gazdasági értéket rejtenek magukban. A legjobban igazolja ezt’ az a tény, hogy külföldön, kapitalista vállalkozók részéről egyre-másra történnek kísérletek arra nézve, bogy az áru magyar származására utaló ilyen megjelöléseket utánozva a külföldi közönség megtévesztésével üzleti előnyöket szerezzenek maguknak, így járt el például az olasz báró Economo földbirtokos család is, silány borait Tokaji elnevezéssel hozta forgalomba. Ezzel anyagilag és erkölcsileg megkárosította a tokaji bortermelőket, népgazdaságunkat, de saját olasz fogyasztóközönségét is. Ezen eljárás miatt az illetékes magyar külkereskedelmi vállalat a trieszti törvényszék előtt pert indított nevezett ellen, amely perben I. fokon jogellenes eljárásának abbahagyására és kártérítésre kötelezték a földbirtokos családot. (Népszabadság, 1959. augusztus 11. 7. oldal.) Az ítéletet azonban másodfokon megváltoztatták, s a per jelenleg az Olasz Semmisítőszék előtt folyik. Hasonló perek folytak Ausztriában a „Csabai”, „Ung. Salami” megjelöléseknek osztrák húsiparosok részéről történő jogtalan használata miatt. Ezekben az esetekben nevezettek az áru magyar származására utaló megnevezésen kívül még piros-fehér-zöld színű papírszalagot is alkalmaztak, annak érdekében, hogy az osztrák fogyasztókkal az áru magyar származását elhitessék. Ezekben a perekben az Osztrák Legfelsőbb Bíróság a jogellenesen magyar származásra utaló megjelölést használó bécsi vállalkozókat eltiltotta az ilyen eljárástól. Sok esetben perre sem volt azonban szükség. Elegendőnek bizonyult a magyar külkereskedelmi vállalat erélyes tiltakozása, hogy a külföldi vállalkozók az áru magyar származására utaló valótlan megjelölések jogellenes használatát abbahagyják. így például nyugatnémet kereskedők kihasználva a magyar fűszerpaprika nemzetközileg elismert, 217
