Vida Sándor: A védjegy és az ipari termékek értékesítése (Budapest, 1962)
IX. A védjegy használata
Az eddig tárgyalt esetek, amikor a vállalat védjegyével azonos vagy ahhoz hasonló védjegyet a védjegylajstromba is bevezettetnek, túlnyomórészt nem tudatos utánzások. A védjegy tudatos bitorlója, utánzója a legtöbbször nagy ívben elkerüli a védjegylajstrom tájékát, felderítése, tettenérése tehát nem ilyen egyszerű. Az ilyen, úgynevezett lajstromon kívüli bitorlások, utánzások felderítése tehát jóval nehezebb, mint a védjegylajstromban jelentkező utánzások megállapítása. Az ilyen esetekre nézve csak azt a tanácsot lehet adni, hogy a nemzetközi vásárokra kiutazó vállalati dolgozók, akik nyilvánvalóan amúgy is érdeklődnek a külföldi versenytárs vállalatok gyártmányai iránt, megbízást kapjanak arra nézve, hogy figyeljék meg, vajon a külföldi versenytárs vállalatok védjegyei nem hasonlóak-e a magyar vállalat védjegyeihez, és ilyen irányú megfigyeléseikről útijelentésükben számoljanak be. Ezeknek, valamint külföldi kereskedelmi képviseleteinknek, kereskedelmi ügynökeinknek kell tájékoztatniuk az itthoniakat arról, hogy nem sértik-e meg mások a magyar védjegyeket. Ezt követően a vállalatoknak megfelelő törvényes lépéseket kell tenniük, hogy védjegyük toyábbi utánzását megakadályozzák. Nyilvánvaló, hogy a magyar védjegyek bitorlásának peres vagy perenkívüli eszközökkel történő megakadályozása, valamint az ezzel kapcsolatosan általunk inkasszálandó kártérítési díjak egyrészt devizabevételt biztosítanak a népgazdaság számára, másrészt az ítéletnek a külföldi szaksajtóban való nyilvánosságra hozatala visszatartólag hat másokra nézve: visszatartja őket a magyar védjegyek utánzásától. Végül pedig és nem utolsósorban az ilyen perek a védjegy értékét is megszilárdítják, mert biztosítják, hogy csak egyfajta minőségű áru, mégpedig a védjegy tulajdonosa által előállított minőségű áru kerüljön ilyen védjeggyel forgalomba. 207
