Vida Sándor: A védjegy és az ipari termékek értékesítése (Budapest, 1962)
IX. A védjegy használata
Értékes védjegyeink megvédése tehát nemcsak az állam iránti kötelesség, hanem egyben a vállalat gazdasági érdekeit is szolgáló hasznos munka. 4. PROFILOZÁSOK ÉS A VÉDJEGY A tervgazdálkodás rendszeréből folyik, hogy a műszaki fejlesztési feladatok végrehajtása sok esetben meghaladja a vállalatok jelenlegi kereteit, s ezért időről időre ipari, átszervezésekre kerül sor. Ezek alkalmával vállalatok összevonására, szétbontására vagy csak egyes profiloknak (gyártmányoknak) más vállalathoz történő áttételére kerül sor. Nyilvánvaló, hogy a védjegyeket az ilyen profilozások érzékenyen érintik. Ezért foglalkoznunk kell a profilozásoknak a védjegyeket érintő problémáival. Az ilyen jellegű kérdésekre ugyanis a felszabadulás előtti szakirodalomban hiába keresnénk választ. A védjegyek szempontjából a legkevesebb problémát a vállalatok összevonása jelenti, mert ilyen esetekben az összevont vállalatok valamennyi védjegyének egyetlen vállalat, a jogutód vállalat lesz a tulajdonosa. Ilyen esetekben csupán arra kell ügyelni, hogy az összevont vállalat még akkor is fenntartsa a régi védjegyeket, ha valamennyit nem is használja tovább. Ez a szempont vezette a Ganz-Mávagot, amikor a „Ganz” és a „Mávag” védjegyeket tartalékvédjegyként továbbra is fenntartotta, annak ellenére, hogy nevezett vállalat az összevonás óta a „Ganz-Mávag” védjegyet használja. Káros és helytelen az a nézet, hogy az összevont vállalatoknak annak érdekében, hogy az összevonást kifelé is kifejezésre juttassák, mindenképpen új védjeggyel kellene a piacon megjelenniük. A fogyasztók, a külföldi üzleti partnerek — különösen tömegcikkek, közszükségleti cikkek 208 •
