Vida Sándor: A védjegy és az ipari termékek értékesítése (Budapest, 1962)
IX. A védjegy használata
fáradságos és költséges munkával új védjegyeket kialakítani és bevezetni. Nyilvánvaló, hogy amíg ezeknek az új védjegyeknek bevezetése meg nem történt, addig külföldi versenytársaink nálunk jóval kedvezőbb helyzetbe kerültek, amelyet a magyar ipar mulasztása teremtett meg számukra. A fogalmak tisztázása érdekében a minőség kérdését még mélyebben kell boncolgatnunk: minden vállalatnak tudatosítania kell dolgozói körében, hogy nemcsak a selejtes minőség, de a gyenge minőség is árt a kiváló minőségű árukra használt védjegy hírnevének. Selejtes minőségű védjegyes áru szállítása esetén a külföldi vevőnek úgynevezett szavatossági igényei (kicserélés, árengedmény, kötbér, elállás szerződéstől) keletkeznek a szerződés megszegése miatt. Nyilvánvaló, hogy az ilyen minőséghibás szállítmányok, amelyekhez egyébként is súlyos gazdasági és jogi következmények fűződnek, nemcsak általánosságban ártanak a népgazdaság, valamint az előállító ipari és a forgalombahozó külkereskedelmi vállalat exportképességének, de a védjegy értékét is rombolják. Minthogy azonban minőséghibás termékek exportálására csak véletlenségből, az ellenőrzés fogyatékossága következtében kerülhet sor, ezért ezzel az esettel különösebben nem is érdemes foglalkoznunk. A felvetett kérdés, a védjegy és a minőség kérdése szempontjából sokkal nagyobb jelentősége van annak az esetnek, amikor a vállalat gyengébb (olcsóbb) árura használja ugyanazt a védjegyet, amelyet a kiváló minőségű árura bevezetett. A piac rendkívül érzékeny, nemcsak a minőséghibás áru szállítására reagál érzékenyen, hanem arra is, hogy a príma árura bevezetett védjegyet gyengébb minőségű, másodosztályú, olcsóbb (de nem selejtes!) árura használják. Ezért a védjegyek ilyen használata is mellőzendő. Egyes önálló exportjoggal felruházott iparvállalatok számolnak a piac ilyen jellegű érzékenységével, és ezért 200
