Vida Sándor: A védjegy és az ipari termékek értékesítése (Budapest, 1962)

VIII. Új védjegyek kialakításának technikája

5. LAJSTROMOZATLAN VÉDJEGYEK A védjegy nem a belajstromozással születik meg, mint ahogy egy gyermek jogképessége sem az anyakönyvbe tör­ténő bejegyzéssel veszi kezdetét. A lajstromozás csupán a védjegy születését, létét megállapító állami aktus, aminek folytán a védjegy fokozott, különleges jogi oltalomban (védjegyjogi oltalomban) részesül. Ebből következően nemcsak a védjegylajstromba (ná­lunk az Országos Találmányi Hivatal védjegylajstromába) bejegyzett védjegyek számítanak védjegynek, hanem vala­mennyi olyan megjelölés, elnevezés, ábra, amely a védjegy­gyei szemben támasztott törvényes követelményeknek meg­felel és amely a védjegy funkcióját tölti be. Az államosítást követő időkben a vállalatok sajnálatos módon elhanyagolták védjegyeik rendbentartását. Valahogy úgy volt ez, mint a telekkönyvekkel, ahol az államosítást követően sokszor hosszú évek múltak el, míg az államnak az államosított ingatlanokra vonatkozó tulajdonjoga a telekkönyvbe is be lett jegyezve. Ez érthető, hiszen az álla­mosítás forradalmi hangulatában a cél gyors és eredményes végrehajtása érdekében a nem feltétlenül szükséges jogi formák és eljárások mellőzése indokolt volt. Ma már azonban, több mint egy évtizeddel az államosítá­sok után, mégiscsak elgondolkoztató, hogy igen sok olyan állami vállalat van, amely szépszámmal használ értékes védjegyeket, azokat azonban az Országos Találmányi Hiva­talnál nem lajstromoztatja be. Ilyen eseteket különösen a könnyűipar és élelmiszeripar területén lehet nagy számmal találni. Amikor egy-egy állami vállalat vezetőjének felhívják a figyelmét az ilyen mulasztásra, a védekezés általában az, hogy úgysem kell attól tartani, miszerint a vállalat védjegyét valaki utánozni fogja, kár a pénzért és a fáradságért. Elő-191

Next

/
Oldalképek
Tartalom