Vida Sándor: A védjegy és az ipari termékek értékesítése (Budapest, 1962)
VIII. Új védjegyek kialakításának technikája
fordul, hogy ilyen véleményt még tőkés exportpiacokra vonatkoztatva is nyilvánítanak. Bár ez a nézet védjegyjogi érvekkel is könnyen cáfolható, mégis célszerű e helytelen állásfoglalással szembeni harcot még szélesebb bázisról felvenni. A vállalat területét kerítéssel vesszük körül, hogy megvédjük a társadalmi vagyont. Az anyagok, szerszámok kivételezésénél, áruk eladásánál bizonylatokkal dolgozunk, s a bizonylati fegyelmet ugyancsak a társadalmi tulajdon érdekében tartjuk be. Vajon azért szükségesek-e ezek az intézkedések, mert a vállalatoknál, a boltokban csupa tolvaj van alkalmazva? Egészen biztosan nem ezért. A védjegyek lajstromoztatása az Országos Találmányi Hivatalnál elsősorban szintén nem az utánzások, bitorlások megakadályozása céljából szükséges. Az Országos Találmányi Hivatalnál történő belajstromozás egyébként nem is nyújt semmiféle biztosítékot az utánzások, bitorlások ellen. Az állami vállalatok és szövetkezetek védjegyeinek az Országos Találmányi Hivatalnál történő belajstromozása a társadalmi vagyon védelme, az állami fegyelem megtartása érdekében szükséges. A szocialista társadalmi és gazdasági viszonyok között a védjegyek túlnyomó többsége állami vagyont képez, az állami vállalatok csak használói (kezelői) a védjegyeknek. Az Országos Találmányi Hivatal, amely az állam érdekeit védjegyügyekben képviseli, az állami vagyonról, különösen az újonnan keletkező vagyonról: az új védjegyekről csak úgy tud számot adni, az állami vagyonnal csak úgy tud gazdálkodni, csak úgy tud egységes, az egész népgazdaságra kiterjedő védjegypolitikát folytatni, ha a vállalatok és szövetkezetek az állami fegyelem által megszabott bejelentési kötelezettségnek eleget tesznek, és védjegyeiket az Országos Találmányi Hivatalnál belajstromoztatják. 192
