Vida Sándor: A védjegy és az ipari termékek értékesítése (Budapest, 1962)
VIII. Új védjegyek kialakításának technikája
A védjegyek külföldön történő belajstromozása csak a Danubia Szabadalmi Irodán keresztül történhet. Ahhoz, hogy a védjegyet bármely más országban be lehessen lajstromoztatni, valamennyi ország törvénye megkívánja, hogy a védjegy előbb hazai országában legyen lajstromozva. Külföldön tehát csak olyan magyar védjegyet lehet lajstromoztatni, amelyet Magyarországon előzőleg már belajstromoztak. A védjegynek más országban történő belajstromozása tárgyában a Danubia Szabadalmi Irodának adandó megbízás alkalmával általában elegendő a Magyarországon belajstromozott védjegyre, illetve annak lajstromszámára hivatkozni (hiszen ha a vállalat helyesen járt el, akkor már a magyarországi belajstromozást is a Danubia Szabadalmi Irodával végeztette el), annak közlése mellett, hogy a védjegyet a vállalat milyen országokban kívánja belajstromoztatni. Ilyen esetekben, elsősorban új védjegyek esetén számítani kell arra, hogy a Danubia Szabadalmi Iroda az exportprofil szerint illetékes külkereskedelmi vállalat javaslatát is kérni fogja, mivel a külföldi védjegybejelentések devizakiadással járnak. Védjegyeknek a Nemzetközi Iparjogvédelmi Unióhoz tartozó országokban történő belajstromozására irányuló kérelmek 6 hónapos elsőbbségi idő alatt nyújthatók be. Az elsőbbségi idő azt jelenti, hogy amennyiben a magyar vállalat által külföldön előterjesztett belajstromozási kérelem az ugyanazon védjegyre vonatkozó magyarországi belajstromozási kérelem benyújtásától számított 6 hónapon belül beérkezik az illető külföldi ország védjegylajstromozó hatóságához, az úgy tekintendő, mintha a szóban forgó külföldi országban a védjegy belajstromozása iránti kérelmet ugyanazon a napon nyújtották volna be, mint amikor Magyarországon. A Nemzetközi Iparjogvédelmi Uniónak 51 ország tagja, ezek közül azt a 22 országot, amelyek a nemzetközi véd186
