Vida Sándor: A védjegy és az ipari termékek értékesítése (Budapest, 1962)
VII. Védjegylélektan
tosan már említettük, hogy az olyan országokba szállított áruknál, ahol nem latin betűkkel írnak, megfelelő írásmóddal írt szóvédjegyeket vagy pedig szóvédjegyek helyett ábrás védjegyeket kell alkalmazni. A különféle vevőtípusokról azonban nemcsak országonként, hanem egy országon belül is beszélni kell. Más-más lélektani követelményekkel kell számolni egy új védjegy kialakítása alkalmával, ha a védjegy férfi vagy női vásárlók felé irányul, megint másokkal, ha öregek és ismét másokkal, ha gyermek vásárlók felé irányul. Azon lélektani követelmények közül, amelyeket a különböző nemek és generációk a védjeggyel szemben támasztanak, a többihez viszonyított legnagyobb eltérést a gyermekek mutatják. Ezért foglalkozunk ezzel a kérdéssel külön. A gyermekek egyrészt maguk is mint közvetlen vásárlók jelentkeznek, másrészt a vásárlások alkalmával szüleiket befolyásolják kívánságaikkal bizonyos áruk beszerzésére. Ezenkívül a szülők elfoglaltsága folytán a gyermekek mind nagyobb mértékben válnak önálló beszerzőkké, akik elsősorban a napi élelmiszerszükségletet szerzik be a szülők megbízásából. Védjegyek kialakítása alkalmával természetesen főként olyan esetekben kell a gyermekek különleges lelkivilágára figyelemmel lenni, amikor a beszerzés tárgya a gyermek szükségleteinek kielégítését szolgálja, amire a legjellemzőbb példa az édesség. Gyermekek kikérdezése igazolta, hogy a különféle szóvédjegyek közül a „Zi-zi” védjegyet annak rendkívül egyszerű hangtani összetétele miatt az írni-olvasni nem tudó gyermekek is sokkal könynyebben jegyezték meg, mint más szóvédjegyeket. A kérdés érdekességére való tekintettel magam is kísérleteket folytattam, hogy e tekintetben a gyermekek lelkivilágára némi fényt derítsek. Egy előre gondosan kiválasztott és bőséges áruválasztékkal rendelkező, ízlésesen 160
