Vida Sándor: A védjegy és az ipari termékek értékesítése (Budapest, 1962)
VII. Védjegylélektan
berendezett Rákóczi úti Édességbolt kirakata előtt egy 10 és egy 5 éves fiúgyermekkel a következő kísérletet végeztem: A kísérlet első fázisában a gyermekek az Édességbolt kirakata előtt várakoztak apjukra 3 percen keresztül, azzal az utasítással, hogy onnét nem szabad elmozdulniuk. Közben az időt a kirakat nézegetésével töltötték. A kirakatban elhelyezett mintegy 30 különféle áru közül a közvetlenül ezt követő kikérdezés alkalmával az 5 éves gyermek 11 áruféleséget jegyzett meg magának, melyek egy kivételével (ezt betűscsokinak nevezte) mind figurális készítmények voltak (papagály, mackó, cica stb. csokoládéfigurák). A 10 éves gyermek ugyanennyit jegyzett meg magának azzal a különbséggel, hogy az általa megjegyzett édességfélék között már 3 szóvédjegy is szerepelt. A kísérlet második fázisában a gyermekek azt a feladatot kapták, hogy 1 percen keresztül figyeljék meg a kirakatban elhelyezett árukat, mert azokról utóbb be kell majd számolniuk. Az 5 éves gyermek a második fázisban ugyanazokat a készítményeket jegyezte meg, s azokat csupán egy kombinált, védjeggyel, a „Kék Balaton”-nal egészítette ki. A 10 éves gyermek a második fázisban 8 szóvédjegyet és további 8 figurális készítményt jegyzett meg. A kísérlet harmadik fázisában a gyermekek azt a feladatot kapták, hogy válasszanak 3—3 olyan táblacsokoládét, amelyet meg szeretnének kapni. A két gyermek által kiválasztott összesen 6 tábla csokoládé közül 5 ábrás védjegyű volt és mindkét gyermek, akik egyébként testvérek voltak, megegyeztek abban, hogy a mókusábrás mogyorós tej - csokoládé (122. ábra) megvásárlását kérték apjuktól. Nyilvánvaló, hogy tudományos tételek felállításának alapját képező lélektani kísérletek lefolytatásához sokkal nagyobb számú gyermekre lett volna szükség, de talán édesség- és játékiparunk számára ez a szúrópróbaszerű lélek-11 A védjegy 161
