Vida Sándor: A védjegy és az ipari termékek értékesítése (Budapest, 1962)
I. Alapfogalmak. A védjegy története
télén megjelölések, általában ábrák"’!voltak. Alkalmasak voltak azonban e megjelölések arra, bogy a vevők meg tudják különböztetni az árut más kézművesek áruitól. A Szentgotthárdi Kaszagyár levélpapírja ma is büszkén hirdeti, hogy a vállalat kígyót ábrázoló védjegye (1. ábra) még az 1351. évből való. Bár okirattal, levéltári anyaggal e védjegy származása a középkorba nem vezethető vissza, mégis nagy a valószínűsége annak, hogy ez a védjegy egy a középkorban Szentgotthárdon működött kard- vagy kaszakovács jelvénye lehetett. A legkülönbözőbb középkori kézművesek: a templomi kőfaragók, üvegcsiszolók, arany- és ezüst művesek mind feltüntették jelvényeiket az általuk előállított árukon. — Ipartörténeti és gazdaságtörténeti kutatók számára igen szép feladatot jelentene, ha az elmúlt évszázadok kultúrájából ránk maradt e szerény hírmondók, a védjegyek, illetve azok előfutárai által szolgáltatott anyagot tudományosan is feldolgoznák. A védjegyek kialakulása szorosan összefügg a technika fejlődésével, az ipar fejlődésével. A könyvnyomtatás feltalálása (a XV. század közepe táján) a könyvek iparszerű előállítását és forgalomba hozatalát tette lehetővé. A könyvnyomtatás elterjedését követően a nyomdák arra törekedtek, hogy az olvasók az álta14 1. ábra.
