Vida Sándor: A védjegy és az ipari termékek értékesítése (Budapest, 1962)
VII. Védjegylélektan
3. HATÁSOSjVÉDJEGYEK Az előzőkben a védjegylélektan általános szempontjait ismertettük. Nézzük meg most, hogyan érvényesülnek ezek az általános védjegylélektani szempontok a gyakorlatban. A következőkben néhány jellegzetes lélektani hatású tipikus védjegyfajtáról adunk tájékoztatást. E tájékoztató felsorolás azonban csak példálódzó és korántsem kimerítő. Az emberi találékonyság — amelyre védjegyek konstrukciója során különösen serkentőleg hat az a követelmény, hogy az új védjegynek különböznie kell a többi védjegytől, másnak kell lennie, mint a többi védjegy — mindig újabb és újabb lélektani hatású védjegyeket hoz létre. Kimerítő felsorolásra már csak ezért sincs lehetőség. a) Asszociációs hatású védjegyek „Nomen est omen” — a név jellemez, tartották már a régi rómaiak is. A régi primitív népi meggyőződés szerint a név az általa jelölt tárggyal mély és szoros kapcsolatban áll. Ezt a régi néphitet a modern lélektani kísérletek is megerősítették: egy ábra meglátása vagy egy szó fülünkbe csengő hangösszetétele érzelmi hatást, rokonszenv vagy ellenszenv érzését válthatja ki belőlünk. Ezt nevezzük a név „varázsának”. Az egyes szavak és ábrák által keltett ezen érzelmi hatásokhoz hasonlóak azok az asszociációs hatások, amelyeket a védjegyek keltenek azáltal, hogy a védjegyet alkotó szó vagy ábra bizonyos képzeteket kelt bennünk, amelyek az asszociációs folyamat (képzettársító folyamat) révén a védjegy felismerését és az arra való visszaemlékezést jelentősen elősegítik. Űj védjegyek konstruálása alkalmával különösen célravezető az asszociációs hatással számolni, mert a védjegyjog szinte valamennyi országban kizárja a védjegyként történő 146
