Vida Sándor: A védjegy és az ipari termékek értékesítése (Budapest, 1962)

VII. Védjegylélektan

lajstromozásból azokat a megjelöléseket, amelyek az áru minőségére, eredetére stb. utalnak (deszkriptív vagy leíró védjegyek; lásd IV. fej. 5. pont), mivel egyetlen vállalatnak sem lehet jogot biztosítani arra, hogy egy ilyen megjelölést egyedül használhasson, és minden más vállalatot eltilthasson ennek a megjelölésnek használatától (kizárólagossági jog).

A védjegyek analízise, valamint a védjegyek lélektani szempontból történő tanulmányozása ezzel szemben azt mutatja, hogy éppen azok a védjegyek a legértékesebbek, amelyek tiltott utakon járnak, és amelyek bizonyos fokig igyekeznek a védjegyjog által felállított tiltó rendelkezések között valamiféle kiskaput keresni. Az áru tulajdonságaira utaló értelmű vagy ábrázolásmódú védjegyek ugyanis asszociációs hatásuk révén könnyebben megjegyezhetek, mint az áruval semmiféle összefüggésbe nem hozható védjegyek.

Reif ezeket a tilosban járó védjegyeket „mimikri védjegyeknek” nevezte. (Reif: 156. o.) Bár a Reif által használt „mimikri védjegy” elnevezés talán kicsit túlzott, mégis utal arra, hogy ahhoz, hogy egy megjelölés értékes, hatásos védjegy igényével lépjen fel, az asszociációs hatás révén bizonyos rejtett (csak a védjegylajstromozó hatóságok előtt rejtve maradó, de a közönség előtt előbb-utóbb feltáruló) tulajdonságokkal kell rendelkeznie.

Ilyen kedvező asszociációs hatást kiváltó védjegyek a „Csillag”, „Verseny” cipőpaszta, „Gyöngy” mosószappan és fésű, „Exotic” pipereszappan, „Tükör” ablaktisztító, „Rapid”, „Ultra” mosópor, „Teddy” papucscipő, „Pajtás” játék építőszekrény, „Olympia”, „Weltmeister” harmonika (NDK gyártmány), „Minifon” gyermektelefon, „Lucullus” salátaolaj, „Micimackó”, „Melódia” csokoládé, „Cgininet” brandy, „Unicum” likőr, „Qualiton” rádió és hanglemez, „Montblanc” töltőtoll (a legmagasabb európai hegycsúcs-10* - 2

147