Vida Sándor: A védjegy és az ipari termékek értékesítése (Budapest, 1962)
VII. Védjegylélektan
A felismerhetőség elsősorban technikai jellegű, az acélba vagy a bőrbe belesajtolt, a ruházati cikkekre rávarrott, a porcelánra ráfestett, valamint a cftnkére nyomtatott védjegynek olvashatónak, kivehetőnek, egyszóval felismerhetőnek kell lennie. A technikai felismerhetőség követelményén túlmenőleg a védjegynek a felismerhetőség lélektani követelményét is ki kell elégítenie. A védjegy konstruálása alkalmával tehát számolni kell azzal, hogy a felületes vevő a vásárlás alkalmával az árut és nem a védjegy ábráját, vagy a védjegy szövegét tanulmányozza. A felismerhetőség követélményei szóvédjegyeknél: rövidség, jóhangzás, érthetőség; ábrás védjegyeknél:-egyszerűség, esztétikai hatás, érthetőség. A következőkben a felismerhetőségnek ezeket az általános és minden védjeggyel szemben megkívánható követelményeit tárgyaljuk, amelyekre a védjegyek analizálása során egyébként már hivatkoztunk is. a) Rövidség, egyszerűség Az emberi tudat korlátolt. A külvilág jelenségei viszont olyan tömegben hatnak az emberi tudatra, hogy felfogásukra (percipiálásukra) az emberi agy • csak korlátolt mértékben képes. A külvilág e különböző jelenségei közül a percipiálás (felfogás) szempontjából az egyszerű jelenségek előnyben részesülnek a komplikált jelenségekkel szemben. Ez a szabály érvényesül a védjegyek tekintetében is. A különféle védjegyek közül is a rövid, egyszerű védjegyek felismerése kívánja az ember ideg- és agyrendszerétől a legkevesebb munkát. A rövid szóvédjegyek és az egyszerű ábrás védjegyek a másodperc tört része alatt felismerhetők. A szóvédjegyek általában 2—6 szótagból állnak. A védjegyek konstruálói ugyanis rendszerint tudatában vannak 127
